Nem lesz abból kovács, kinek...

avagy gyakorlás nélkül semmit sem lehet elsajátítani

Sikerkovács folyt.

Az 1988-as Szöulban rendezett olimpia szintén emlékzetes számomra. Az olimpia idejére szabadságot vettünk ki a tesómmal és elutaztunk a szüleinkhez nyaralni. Olcsó és kényelmes megoldás volt. A szüleink minden gondolatunkat lesték, teljesen kiszolgáltak bennünket. Egyetlen dolgunk volt csak, a szurkolás.

Ekkor vettem először Olimpiai Kalauzt a szurkoláshoz. Ez a sorozat, azóta is nagy kedvencem. Bár az idén még nem tudtam beszerezni. Csak kósza hírek terjengnek arról, hogy megjelent, de csak belső használatra, így hivatalosan nem kapható.

Biztos szerepet játszott a csodálatban az is, hogy az olimpia előtt megvettük a család első színes Tv-jét. A keresetemből havonta mindig félre tettem egy kis összeget. - Bocs, de a félretett összegre és Tv árára sem emlékszem. Pedig érdekes lenne összehasonlítani a mai árakkal. - Amikor pár év múlva majdnem összejött a Tv ára, a tesóm bejelentette, hogy ő is beszáll a businessbe. Ne gyűjtögessek tovább, vegyük meg a tv-t még az olimpia előtt. Volt is nagy meglepetés otthon, amikor beállítottunk a csodával. Mondanom sem kell, le sem vettük a tekintetünket a készülékről. Biztos a mi lelkesedésünknek is köszönhető, hogy kemény munkával 11 aranyat szereztek meg nagyszerű sportolóink. Itt szerezte első aranyát Egyerszegi Krisztina.