Aki tanul, halad, aki lusta marad - Iskola kezdés

avagy az boldogul az életben, aki egyre több ismeretet, készséget szerez, aki lépést tart a fejlődéssel, a haladással


Újra itt a szeptember. Újra itt a suli. Újra padba kell ülni! Mert ugye megállni nem lehet. Ma világunk mindenkitől megköveteli, hogy folyamatosan képezze, feljessze magát. Megállni nem lehet.

Hiszem, hogy soha nem szabad elpuhulni, eltunyulni. Tényleg folyamatosan edzeni kell az agyunkat. Csak így maradhatunk szellemileg frissek.



Boldog iskolások Aleppoban



Legjobb példa erre Elemér és Mari, akikkel idén már harmadik útunkon futottunk össze. Igaz nem túl meglepő, mert mindháromszor ugyanavval az utazási irodával utaztunk. Elemér már túl van a 80-on, Mari pedig jövőre éri el. Korukat meghazuttoló a lelkesedésük és szellemi frissességük. Csak csodálni tudom őket. Elemér akár az idegenvezető szerepét is vállalhatta volna, annyira felkészült volt. Már hónapok óta bújta az útikönyveket és kereste a friss híreket az interneten. Sokat emlegetjük, hogy az első közös útunkon Finnországban ők voltak az elsők, akik naplementekor a 17 fokos vízbe megmártóztak. Mert ugye az "Ezer tó országában" (valójában, több, mint 10.000 tó van)  ezt nem lehet kihagyni.  



Egy tó a több ezerből Finnországban

Mari és Elemér erőnlétéhez az is hozzátartozik, hogy minden hétvégén kisebb-nagyobb túrákat tesznek a Budai hegyekben vagy a Pilisben. Sok erőt és egészséget kívánok Nekik! Remélem még lesz alkalmunk találkozni és jókat beszélgetni, mint júliusban Albániában.



Mari piros felsőben Durresben, a szálloda kertjében

Tanulni, lépést tartani a világ fejlődésével tehát folyamatosan kell. Felnőttként se engedheti meg magának senki sem, hogy leálljon, elégedetten hátradőljön. Kisiskolásként nem sokat kellett tanulnom ahhoz, hogy az egyik legjobb tanuló legyek a 12 fős osztályban. Az iskola számomra szórakozás volt. Egy hely, ahol együtt lehettem a barátaimmal. Egy hely, ahol sokat játszhattunk. A hely ahol közös élményeket szerezve, észrevétlenül okosodtunk. Szerettem akkor is, amikor még szombaton is volt oktatás. A kötelező köppeny viselésével sem volt semmi problémám. Nem is az iskolaköpenynek volt köszönhető, hogy egyformának éreztük magunkat. Nem volt még számítógép, mobil telefon. Boldog béke idők! Nem volt írigység, nem néztük mi van a másiknak és nem sóvárogtunk utána. Még az egyetlen boldog Trapper farmernadrág tulajdonos osztálytársunkra sem irigykedtünk.


Nem akarok állást foglalni iskolaköppeny ügyben, de álljon itt néhány kép boldog egyenruhás iskolásokról.


Fess fiúkák Besfastban




Lányok La Valettában, Málta fővárosában


A kínai gyerkőcöket még az Olimpiára is egyenruhába vitték.



Pekingben az Olimpián 2008-ban





Egész Szíriából, így Aleppóból is szörnyű híreket hallunk mostanában. Az értelmetlen öldöklésnek, a harcnak nem akarnak véget vetni.

Aleppoi iskolások örülnek a túristáknak
 
Kívánom, minél előbb legyen béke és legyenek újra turisták és boldog iskolások Szíriában!


Jó látni, hogy bármilyen szegény országba utazik is az ember a gyerekek mindig mosolyognak, boldogok. Érdeklődve nézik a túristákat, vidáman pózolnak, gyakran ők kérik, hogy fényképezzük le őket.



Iskola után Shakhrisabzban, Üzbegisztánban



Múzeum látogatásra várva Tashkentben, Üzbegisztánban






Az iskola udvarán Szamarkandban, Üzbegisztánban

Azért remélem a felnőtt képzéseknél nem teszik  kötelezővé az iskola köppenyt! Most, hogy hosszú évek után ismét iskolapadba ülök ez azért igazán érzékenyen érintene.


Jó tanulást Mindenkinek!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hamar hamvas, késő kedves - 10 + 1 környezetvédő ötlet a fenyőfa helyettesítésére

Minő a mag, olyan a gyümölcse - Adventi koszorú alap készítése házilag

Vár az Őszi Kertészeti Napok 2016