avagy aki nagyon vágyik valamire, nem válogat azokban az eszközökben, amelyekkel célját elérheti
Népdal a Zsuzsannák köszöntésére
Sok Zsuzsanna napokat vígan megélhess,
Napjaidat számlálni ne légyen terhes!
Az ég harmatja szívedet újítsa,
Áldások árja házad elborítsa!
Tenéked minden öröm holtig adassék,
A mellé semmi bánat ne barátkozzék,
Légyen életednek virága mind kinyílt,
Szíved ne szenvedjen semmi sebes nyílt!
Véglen az egek várát nyílván szemlélhesd,
Ott aztán az életed jobbra cserélhesd,
Az Úr a boldog életben részt adjon,
A szentek ser’ge közé befogadjon!
Zsuzsanna napján a néphit szerint egy újabb jelzést kapunk a tavasz közelettéről, a természet újjúszületéséről: ekkor szólal meg a pacsirta. A Bibliából ismert, a kertjében fürdőző Zsuzsanna története szintén az újjászületést, a természet közelségét, szeretetét sugallja, ezért is tisztelik Zsuzsannát a gyümölcsfák védőszentjeként. Nem csoda hát, hogy gyakran almával a kezében ábrázolják.
Hogy is szól a Zsuzsanna történet?
Az Ószövetségben olvasható Zsuzsanna és a vének története.
Két vénember - akik történetesen épp bírák voltak - meglátták
Zsuzsannát a gyönyörű, kívánatos fiatalasszonyt, aki a kertjében
fürdött. Mindkét öregember vágyakozni kezdett a szép asszony iránt.
Amikor Zsuzsanna egyedül maradt, a bírák megzsarolták, hogy ha nem lesz
az övék,
akkor elterjesztik, hogy tetten érték egy
ifjúval. Zsuzsanna nem engedett a zsarolásnak, a bírák pedig megvádolták Zsuzsannát házasságtöréssel. Az akkori törvények
értelmében a házasságtörő asszonynak halálbüntetés járt, így Zsuzsannára is halál várt volna. Egy
Dániel nevű ifjú viszont egyesével hallgatta ki a bírákat.
A vének eltérően vallottak arról, hogy hol látták együtt Zsuzsannát az
ifjúval. Az egyik állítása szerint egy mézgafa, a másik szerint egy
tölgyfa alatt enyelegtek a házasságtörők. A hamis vádlók ezzel lebuktak
és őket ítélték halálra Zsuzsanna helyett.
Népdal a Zsuzsannák köszöntésére
Sok Zsuzsanna napokat vígan megélhess,
Napjaidat számlálni ne légyen terhes!
Az ég harmatja szívedet újítsa,
Áldások árja házad elborítsa!
Tenéked minden öröm holtig adassék,
A mellé semmi bánat ne barátkozzék,
Légyen életednek virága mind kinyílt,
Szíved ne szenvedjen semmi sebes nyílt!
Véglen az egek várát nyílván szemlélhesd,
Ott aztán az életed jobbra cserélhesd,
Az Úr a boldog életben részt adjon,
A szentek ser’ge közé befogadjon!
Lobélia |