avagy azok az emberek élnek békességben egymással, akik között nincsenek nagy különbségek
Közeleg március 8-a, a Nemzetközi Nőnap. Hogy miért pont március 8-át szemelték ki a gyengébbik nem ünneplésére, arra igen egyszerű a magyarázat. 1857. március 8-án New Yorkban 40 ezer
textil- és konfekcióipari munkásnő sztrájkolt a béregyenlőségért és
munkaidő csökkentésért. A legtöbb országban ekkor erősödtek föl a nők
követelései a szociális és a gazdasági jogaik kiszélesítésére. Ekkor kezdtek el harcolni a
foglalkoztatásban, a bérezésben érvényesülő hátrányos megkülönböztetésük ellen.
Politikai, feminista és szakszervezeti mozgalmak küzdelmeinek
eredményeképpen vált március 8-a végül jelképesen a nők napjává. Az 1910 augusztusában Koppenhágában tartott II.
Nemzetközi Szocialista Nőkongresszuson a német származású
Clara Zetkin javaslatára határozták el, hogy a New York-i eseményekre emlékezve évente Nemzetközi Nőnapot tartanak.
Magyarországon 1914-ben ünnepelték először. Az 1977-es ENSZ-közgyűlés a nők jogainak és a nemzetközi béke napjává tette.
 |
| Gerbera |
A Nemzetközi Nőnapot 1911-ben még csak Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban ünnepelték. Magyarországon 1914-ben tartottak először Nőnapot. Ezek nem igazi ünneplések, sokkal inkább politikai demonstrációk, megmozdulások voltak. A tüntetéseken, felvonulásokon sok férfi is részt vett. A legnagyobb elérendő cél ebben az időben a nők
választójogának megszerzése volt.
Új-Zélandon 1893, Ausztráliában pedig 1902 óta van a nőknek szavazati joga. Európában a finnek voltak az elsők. Finnországban a nők már 1906-tól szavazhattak, Oroszországban 1917-től, Németországban 1919-től, hazánkban pedig 1920-tól. A francia és az olasz nők azonban csak a II. világháború végétől, a belgák 1958-tól, a svájciak 1971-től, a portugálok 1976-tól, liechtensteini nők csupán 1984-től vehetnek részt a választásokon. Svájcban ugyan csak az alig 40 éve van a nőknek választó joguk, de nagyon szép eredméyneket értek el, a kormányban többségbe kerültek a nők!
Az európai nőknek azért nem sok okuk van panaszra. A világ egyes részein pl. az arab világban még napjainkban is küzdeni kell női jogokért. Sok helyen a nők jelenleg is másodosztályú állampolgárok, akiknek férfi rokon beleegyezése nélkül tilos utazniuk, dolgozniuk vagy például megoperáltatniuk magukat, és gépkocsit sem vezethetnek. Kuwaitban például csak 2005-ben, Szaud-Arábiában pedig csak 2011-ben kaptak választójogot a nők. Még a legliberálisabbnak tartott Tunéziában is gyakran tüntetnek a nők a jogaikért. Ott ugyan 1956 óta kimondja a törvény a teljes női egyenjogúságot, de a hagyománytisztelet, a szokásjog ellentmond ennek. A nőket gyakran csak a "férfiak kiegyészítőiként" kezelik.
Napjainkra a Nőnap elvesztette politikai tartalmát és jelentőségét. Többnyire virággal, apró ajándékokkal ünneplik. A nőszervezetek felvonulásokon szerveznek, hogy felhívják a figyelmet a követeléseikre, a nők a társadalomban viselt szerepére, kiszolgáltatottságára, védtelenségére. Az állam ugyan jogegyenlőséget biztosít a nők számára, de ez nem jelenti az esélyek egyenlőségét. Magyarországon még ma is átlagosan 11 százalékkal többet keresnek a férfiak és a nők körében nagyobb a munkanélküliség is. A fizetésbeli a különbség annál nagyobbra nő, minél több gyermeke van egy anyának. Egy háromgyerekes nő már 25 százalékkal kevesebbet keres, mint egy azonos beosztásban dolgozó férfi.
Új-Zélandon 1893, Ausztráliában pedig 1902 óta van a nőknek szavazati joga. Európában a finnek voltak az elsők. Finnországban a nők már 1906-tól szavazhattak, Oroszországban 1917-től, Németországban 1919-től, hazánkban pedig 1920-tól. A francia és az olasz nők azonban csak a II. világháború végétől, a belgák 1958-tól, a svájciak 1971-től, a portugálok 1976-tól, liechtensteini nők csupán 1984-től vehetnek részt a választásokon. Svájcban ugyan csak az alig 40 éve van a nőknek választó joguk, de nagyon szép eredméyneket értek el, a kormányban többségbe kerültek a nők!
Az európai nőknek azért nem sok okuk van panaszra. A világ egyes részein pl. az arab világban még napjainkban is küzdeni kell női jogokért. Sok helyen a nők jelenleg is másodosztályú állampolgárok, akiknek férfi rokon beleegyezése nélkül tilos utazniuk, dolgozniuk vagy például megoperáltatniuk magukat, és gépkocsit sem vezethetnek. Kuwaitban például csak 2005-ben, Szaud-Arábiában pedig csak 2011-ben kaptak választójogot a nők. Még a legliberálisabbnak tartott Tunéziában is gyakran tüntetnek a nők a jogaikért. Ott ugyan 1956 óta kimondja a törvény a teljes női egyenjogúságot, de a hagyománytisztelet, a szokásjog ellentmond ennek. A nőket gyakran csak a "férfiak kiegyészítőiként" kezelik.
 |
| Virág kavalkád |
Napjainkra a Nőnap elvesztette politikai tartalmát és jelentőségét. Többnyire virággal, apró ajándékokkal ünneplik. A nőszervezetek felvonulásokon szerveznek, hogy felhívják a figyelmet a követeléseikre, a nők a társadalomban viselt szerepére, kiszolgáltatottságára, védtelenségére. Az állam ugyan jogegyenlőséget biztosít a nők számára, de ez nem jelenti az esélyek egyenlőségét. Magyarországon még ma is átlagosan 11 százalékkal többet keresnek a férfiak és a nők körében nagyobb a munkanélküliség is. A fizetésbeli a különbség annál nagyobbra nő, minél több gyermeke van egy anyának. Egy háromgyerekes nő már 25 százalékkal kevesebbet keres, mint egy azonos beosztásban dolgozó férfi.
A nemek közötti megkülönböztetés nem tipikus magyar jelenség. Az Egyesült Államokban 1963-ban hoztak törvényt a nemek azonos
fizetéséről, de a férfiak még ma is lényegesebb jobban keresnek, mint a
nők. A nemek között az Európai Unióban is mutatkozik
bérkülönbség, annak ellenére, hogy irányelv tiltja a díjazásbeli
megkülönböztetést.
Fontos lenne, hogy a nők nagyon arányban vegyenek részt a közéletben, a politikában és a tudományos munkákban is. A nők más gondolkodás módúak, másként közelítik meg a problémákat, más szempontokat mérlegelve hoznak döntéseket. A nőknek más a motivációjuk. A mérlegelésnél nem csak az észérvekre hagyatkoznak, hanem érzelmi alapon is vizsgálják a kérdést.
A kis számú női politikusunk, a vezetői munkakörbe került nők ugyanakkor eleged akarnak tenni férfi központú társadalmunk elvárásainak. Meg akarnak felelni a férfiak diktálta követelményeknek, egyenlővé akarnak válni velük, ezért férfias gondolkodásmódúvá, férfias viselkedésűvé válnak. Egy idő után ugyanúgy figyelmen kívül hagyják az emócionális szempontokat, mint a férfiak. Elfelejtenek nőként gondolkodni.
A kis számú női politikusunk, a vezetői munkakörbe került nők ugyanakkor eleged akarnak tenni férfi központú társadalmunk elvárásainak. Meg akarnak felelni a férfiak diktálta követelményeknek, egyenlővé akarnak válni velük, ezért férfias gondolkodásmódúvá, férfias viselkedésűvé válnak. Egy idő után ugyanúgy figyelmen kívül hagyják az emócionális szempontokat, mint a férfiak. Elfelejtenek nőként gondolkodni.
A nők intelligencia szintje egy csöppet sem marad el a férfiakétől. A felsőoktatásban a női és férfi hallgató aránya 60-40 százalék. Vezetői és tudományos kutatói munkakörökben azonban már alig találunk nőt. Például az egyetemi a tanársegédi beosztásban is már fordított az arány, itt már többségben vannak a férfiak. Magasabb beosztásokban
(adjunktus, docens) szinte alig találni nőket, a női professzorok száma alig éri el a 10 százalékot. Ebben persze benne van a nők önbizalom hiánya is és az a tény is, hogy a nők számára többnyire fontosabb a család, mint a karrier.
Magam részéről fizetésbeli hátrányt nem tapasztaltam, a férfi kollégákkal szemben (talán azért mert női főnököm volt?). Más területeken azonban többször is érzékeltem az esélyegyenlőtlenséget, főleg a férfi kollégák, férfi főnökök részéről. A környezetemben is többször feltűnt, hogy egy férfinak sok mindent mindent megelőlegeztek, első szavára elhittek. Ugyanakkor egy nőnek meg nagyon sokszor kellett bizonyítani,
mire ugyanazt elérte, mint férfi kollégája. Sok időnek kellett eltenni ahhoz, hogy ugyanúgy meghallgassák, adjanak a szavára. Gyakran láttam, hogy a vezetői pozíciókba való kinevezésekkor a
férfiaké volt az elsőbbség.
Szerintem fontos lenne, hogy a nők is tevékenyebben részt vegyenek a nagy horderejű döntésekben. Minden döntés előtt figyelembe kellene venni a "női szempontokat", a női gondolkodás módot, a humánusabb megközelítést. Talán így egy kicsit élhetőbb, ember közelibb lenne a társadalmunk.