Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember, 2013

Szerelem gyötrelem - Petőfi Sándor - Szeptember végén

Kép
avagy a szerelem sok gyötrelemmel jár




Petőfi Sándor: Szeptember végén

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet...
ülj, hitvesem, ülj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!

Nincs oly szépség, melyhez több ne férne- Petőfi Sándor: Itt van az ősz

Kép
avagy senki nincs olyan szép, hogy szebb ne lehetne

Szeptember. Iskolakezdés. Ősz. Színesbe boruló természet. Hulló falevelek. Viruló krzantémok. Napsugár. Eső. Elmúlás. Álmok. Remények. Versek. Petőfi Sándor. Egyszerű, csodálatos szavak. Itt van az ősz.


Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra
Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem.

Kedvesem, t…

A nap sem fog rajta - Kosztoláyni Dezső: Napraforgó

Kép
avagy semmi sem árthat a szépségének




Kosztolányi Dezső: Napraforgó
A napraforgó, mint az őrült
röpül a pusztán egymaga,
a tébolyító napsugárban
kibomlik csenevész haja.

Bolond lotyó - fejére kapja
a sárga szoknyáját s szalad,
szerelmese volt már a kóró,
a pipacs és az iszalag,
elhagyta mind, most sír magában,
rí és a szörnyű napra néz,
a napra, úri kedvesére,
ki részeg, s izzik, mint a réz.
Aztán eszelősen, bután
rohan a gyorsvonat után.





A hit boldogít - Kőműves Kelemen

Kép
avagy ahhoz, hogy boldogok, nyugodtak legyünk, hinni kell valamiben

Az előző bejegyzésben már írtam az albániai Rozafa váráról, aminek építéséhez a mi  Déva várunkéhoz kisértetiesen hasonló történek fűződik.




A Déva várát építő Köműves Kelemen (Kőmíves Kelemen)  tragikus történetét mi az 1500-as évek végéről származó népballadából ismerjük. A ballada hátterében ősi hiedelem rejlik. A Középkori emberek babonásan féltek természeti csapásoktól. Úgy gondolták, hogy ha a természeti hatalmak kedvében akarnak járni, akkor állatokat, terményeket, néha emberi életeket kell feláldozniuk. Déva várát egy magas, meredek hegyre építették Erdélyben. A kőművesek azt hitték, hogy átok ül a váron, azért omlik le mindig, amit fölépítettek. Úgy vélték, hogy az átoktól úgy szabadulhatnak meg, ha valamelyikük feleségét, aki legelőbb megy meglátogatni a férjét, elégetik, és hamvait a vár falába építik.

Közjóra világít, mint a petróleumlámpa - Zugkert közösségi kertek

Kép
avagy többek használatára való, többen is hasznát veszik vagy vehetik


Pár napja írtam a a Leonardo közösségi kertről, amibe épp belebotlottam. Most pedig találtam egy jó kis lehetőséget, ami a Leonardo kert ingyenes meglátogatására invitál. A kertlátogatásra ráadásul egy zuglói közösségi kerteket szervező egyesület kezdeményezésében van mód. 
Itt jelentkezhetsz a 2013. szeptember 21-i Leonardo kert látogatásra.





A Zugkert egyesület több zuglói helyszínen is tervez közösségi kertet létesíteni. Míg a Leonardo kertben 7 négyzetméter egy parcella, addig itt 10 négyzetméteren gazdálkodhat egy-egy család. A parcellák itt nem ugyan nem ingyenesek, de a 12.000 Ft/év díj nagyon kedvezményes, igazán barátinak mondható.
Az egyesület honlapján részletes információt kaphatsz a házirendről, a kertszabályzatról, sőt tanulmányozhatod a használati szerződést is.
Ha kedvet kaptál a közösségi kertészkedéshez a Zugkert honlapon jelentkezhetsz.

Hit nem szellő - Rozafa vára Albániában

Kép
avagy amire megesküdött az ember azt meg is kell tartania

Amikor hat évvel ezelőtt először jártam Albániában egy egész furcsa világ fogadott. Amolyan békebeli, nyugodt, nyugati befolyásoktól mentes országba érkeztem. Hírekben nem igen lehetett hallani Albániáról. Mindig igyekezett megtartani önállóságát, függetlenségét. Rossz minőségű utak, kevés szálloda, idegenforgalmi kultúrában járatlanság, kiépítetlen tengerpartok, bunkerek. Leginkább ezeket hallottuk Albániáról. Nem voltak igazán turistacsalogató mondatok. Azért belevágtunk és nem bántuk meg.


Az első kellemes csalódás rögtön a határátkelésnél ért bennünket. A határátlépés ugyan kb. 2 órába telt, mert azért alaposan megnézték kit engednek be az országba. Ez a várakozási idő nekünk fele annyinak sem tűnt, mert kellemes környezetben egy vendéglátó egységben tölthettük. Amíg mi eszegettünk-iszogattunk, megvettük az első szuvenírokat, feltankoltunk Skander bég konyakkal, fotózgattunk, addig a vámosok átnézték a buszt, bepecsételték a…

Addig kaszálj, ameddig a nap süt! - Kányádi Sándor: Ha a napnak

Kép
avagy idejében végezd a munkádat!

Találtam egy aranyos kis versikét. Ezt csak úgy minden kommentár nélkül tálalnám.


Kányádi Sándor: Ha a napnak
Ha a napnak lába volna,
bizonyára gyalogolna.
Ha pedig keze is lenne,
akkor ő is cipekedne,
s leülne, ha elfáradna,
ide mellénk, a kis padra.
Kérges kezét térdre ejtvén,
merengne a holdas estén.
Úgy várná be, szépen ülve,
hogy őt a Föld megkerülje.


Közjóra világít, mint a petróleumlámpa - Leonardó közösségi kert

Kép
avagy többek használatára való, többen is hasznát veszik vagy vehetik

Mindig örömmel tölt el, ha egy közösségépítő kezdeményezést látok. Ha ez még a növényekkel is kapcsolatban áll, az már álmaim netovábbja. Többször hallottam már a hazánkban is egyre terjedő közösségi kertekről, de eddig még élőben nem láttam ilyet. A minap a VIII. kerületben sétálgatva belebotlottam egy ilyenbe. Nosza előkaptam a fényképezőt és hamár a véletlen elém sodorta ezt a kedves témát, akkor írok is róla néhány gondolatot. 

Mi az a közösségi kert?
A közösségi kert alatt a használaton kívüli városi területek tudatos, magánszemélyek általi megművelését, gondozását értjük. A parlagon álló területből szorgos kezek önkéntes alapon a tulajdonos beleegyezésével zöldséges, virágos kertet varázsolnak. A közösségi kertekben nevelt zöldséget, virágot, fűszernövényeket, gyümölcsöket a tagok saját fogyasztásra, tehát nem eladási céllal termesztik. 


Amit örömest cselekszünk, nem esik nehezünkre - Virágkötő vagy gyári munkás?

Kép
avagy a kedvvel végzett munka nem megerőltető

A minap a Facebook oldalon szóba került, hogy mi a kedvenc virágom. Sokak számára egyértelműnek tűnik a válasz, hogy a napraforgó. Nem is csodálkozom rajta, hisz ez található az oldal profilképében, amit hívhatunk akár logónak is.
Természetesen azért nem ennyire egyszerű a válasz. Szinte nincs olyan növény, ami ne szeretnék. Az egyik a pompázatos színeivel, másik a elbűvölő illatával, megint másik kecses vonalaival vesz le a lábamról. Ugyanúgy imádom a kis egyszerű, szerény virágokat, mint  hatalmas bóbitával ékeskedőket vagy az előkelő trópusi csodákat. Imádom a színek kavalkádját, a különböző karakterformákat. Imádom amikor ezeket egymás mellé rendezve egy újabb csoda, egy új alkotás születik. Ezért is vonz annyira a virágkötészet. Az alkotás öröme, a szépség megélése és az elégedett, mosolygós megrendelő látványa feledtetni tudja a szakma árnyoldalait.



Elég későn döntöttem úgy, hogy a virágokkal való foglalatoskodást nem csak hob…

Gond nem játék - Virágutazó természet kvíz

Kép
avagy kártyázás közben v. társasjátékban nem szabad töprengeni, sokáig gondolkodni


Pont ma egy éve nyitottam meg a Virágutazó Facebook oldalamat. Mi mással lehetne ezt megünnepelni, mint egy hatalmas játékkal.
A kezdeti egy-két fős, főleg ismerősökből álló oldal kedvelők szám szép lassan, de biztosan, folyamatosan emelkedik. Büszkén monthatom, hogy most jóval 800 felett járunk. Az egy év alatt igazi kis közösség alakult ki. Többen rendszeresen lájkolják a képeket és hozzászólnak a bejegyzésekhez. Egyre gyakran kapok saját készítésű fotókat vagy a kedves olvasók megosztásokkal hívják fel a figyelmemet egy különösen jó virágos vagy utazásos képre.
 Nagyon népszerűek a feladványok,kis fejtörők. még akkor is, ha nincs semmi tét, semmi ajándék, csak egyszerű kis elmebajnokság. Persze az apró kis ajándék mindenkit jobban megmozgat. Nagy drága ajándékot sosem ígérek, viszont nincs átverés, nincs kamu ajándék, kamu nyertes. Az ajándékok biztosan megérkeznek a szerencsésekhez és menetközben le…

Elmarad, mint az imádság - Gárdonyi Géza: Ima

Kép
avagy nem lesz belőle semmi, nem történik meg

Nagyon kis aranyos verset hoztam. Gárdonyi Gézának nem vált be, de Neked hátha sikerül egy soha el nem fogyó millióra szert tenni. Egy próbát megér!





Gárdonyi Géza: Ima
Mély tisztelettel nyújtom fel tehozzád, Fenséges Isten, a kérvényemet: Csupán egy kunyhót adj nekem, Uram, Hová a szél is gyalog mehet.
Egy kis patak mellette folyjon el, S madár daloljon fenn a lombokon, Az udvaron egy göndör kismalac S egy tarka tyúk elég lesz, gondolom.
Szobám legyen hűs és télen meleg, S ingóságom közt egy szép barna lány, virágszag és pogácsa illata Lengjen be és ki kunyhóm ablakán.
S a kis pincének öblös rejtekén Pezsgőt mindig bőven találjak én: S egy milliót, amely el sose fogy... Akkor, Uram, megélek valahogy.







Sok fecske az ősz jele - Kányádi Sándor: Jön az ősz

Kép
avagy az ősz beálltát a fecskék gyülekezése is jelzi



A gólyák elmenetek. A fecskék és a Hortobágyon a daruk már gyülekeznek. A mogyoró és a dió hullik. A szőlő érik, a levele is színesedik. A nap is elbújt. A nappalok is rövidülnek. Kinyíltak az őszirózsák. Nincs mentség. Jön az ősz!




Kányádi Sándor: Jön az ősz

Jön már az ismerős,
széllábú, deres ősz.
Sepreget, kotorász,
meg-meg-áll, lombot ráz.
Lombot ráz,
diót ver,
krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
s harapja, kurtítja,
a hosszú napokat.


Hiába élvezhetjük ilyenkor az egész éves kerti munkánk eredményét, azért az ősz mégis csak az elmúlás jelképe. Megpróbálhatunk hadakozni az idővel, de ez is csak egy szél malomharc lenne. Legjobb, ha örülünk az ősz szépségeinek, a természet csodálatos színeinek. Élvezettel betakaríthatjuk a termést, leszedhetjük a gyümölcsöket. Nem biztos, hogy a legszebbek, nem is feltétlenül olyanok, mint amilyennek elképzeltük. Azért megszépíti, zamatosabbá teszi őket a tudat, hogy megdolgoztunk értük! Haszn…