Amit örömest cselekszünk, nem esik nehezünkre - Virágkötő vagy gyári munkás?

avagy a kedvvel végzett munka nem megerőltető

A minap a Facebook oldalon szóba került, hogy mi a kedvenc virágom. Sokak számára egyértelműnek tűnik a válasz, hogy a napraforgó. Nem is csodálkozom rajta, hisz ez található az oldal profilképében, amit hívhatunk akár logónak is.

Természetesen azért nem ennyire egyszerű a válasz. Szinte nincs olyan növény, ami ne szeretnék. Az egyik a pompázatos színeivel, másik a elbűvölő illatával, megint másik kecses vonalaival vesz le a lábamról. Ugyanúgy imádom a kis egyszerű, szerény virágokat, mint  hatalmas bóbitával ékeskedőket vagy az előkelő trópusi csodákat. Imádom a színek kavalkádját, a különböző karakterformákat. Imádom amikor ezeket egymás mellé rendezve egy újabb csoda, egy új alkotás születik. Ezért is vonz annyira a virágkötészet. Az alkotás öröme, a szépség megélése és az elégedett, mosolygós megrendelő látványa feledtetni tudja a szakma árnyoldalait.


Szárazvirágokból készített csokor

Elég későn döntöttem úgy, hogy a virágokkal való foglalatoskodást nem csak hobbiként szeretném űzni. Belevágtam hát a tanulásba. A virágkötő szakvizsga viszont csak az első lépés volt. Fontosnak tartom a folyamatos tanulást, a fejlődést. Ezért is vettem részt egy a minap egy szárazvirág-kötészeti alkotó műhelyen. A kurzust Szabó János, a virágkötészet szakma nagyrabecsült, elismert mestere, szakújságírója és oktatója tartotta.


Szabó János rendszeresen publikál szaklapokban és a blogjában. A hazai virágkötészeti újdonságok, érdekességek, versenyek mellett a nemzetközi eseményekről, trendekről, stílusirányzatokról is rendszeresen beszámol inspirációt adva ezzel a fejlődni akaró virágkötőknek.

Szabó János virágkötészeti szakmáról szóló blogja itt érhető el.

A virágkötészetben, mint sok minden másban kívülről szemlélve csak szép és pozitív dolgok vannak. Pedig ennek a szakmának is bőven vannak nehézségei, itt is nap mint nap meg kell küzdeni a sikerért. Folyamatosan fejlődni, fejleszteni kell magunkat. A növényismeret, az elméleti tudás megszerzése csak az alap, mondhatnám úgy is, hogy az még semmi, csupán az első lépcsőfok. A harmonikus, igazán szép virágkötészeti alkotások készítéséhez ízlés és rengeteg gyakorlás, kitartás kell. Nem elég hozzá a szépérzék, a törvényszerűségek ismerete. Nem elég az apró praktikák, trükkök elsajátítása. Nem elég az akarás.
Mindenképp kell hozzá egy fajta tisztelet, alázat a növények felé. És kell hozzá valami plusz, valami megmagyarázhatatlan plusz, ami a virágkötők lényéből fakad. Valami, ami egyérteleműen megkülönböztethetővé teszi az egyik virágkötő munkáját a másiktól. Valami egyedi érzékenység, művészi hajlam, elhivatottság. Ha ez nincs meg valakiben akkor nem igazán nevezhető virágkötőnek. A virágkötészet ugyanis művészet. Művészet, amit csak igen magas szinten érdemes űzni. Enélkül a plusz nélkül az ember csak virágcsokrokat tud gyártani. Nem véletlenül használtam a gyártás szót, a végeredmény valóban olyan lesz, mintha futószalagon készítették volna.


Fali vagy ajtó díszként is használható szárazvirág kompozíció
 
Szerencsés akiben mindezek a hajlamok, érzékek, érzékenység, fogékonyság meg vannak. Vagy esetleg a szülők foglalkozása kapcsán a virágkötészetbe született bele és szinte az anyatejjel szívta magába a szépség szeretetét, a műhelytitkokat. Nekem ez nem adatot meg. A sors úgy hozta, hogy viszonylag későn döntöttem úgy, hogy pályát módosítok és a virágokkal fogok foglalkozni. Közel az 50-hez jeles eredménnyel elvégeztem a virágkötő tanfolyamot, de mondhatni az itt szerzett gyakorlat nem túl sok volt, így nem túl sokat ér. 


Egyelőre még én is csak gyári munkás vagyok, amolyan csak futószagon készített művekre vagyok képes. Azt sem mondhatom, hogy a művészi hajlam túlteng bennem, és nem vagyok túl gyors sem, de hiszem, hogy ezek egy része a gyakorlatlanságomból fakad és sok-sok gyakorlással mindez fejleszthető. Hiszem, hogy kellő türelemmel, kitartással és szakértő támogatással akár igazi virágkötő is válhat belőlem. A mester virágkötő az már egy még magasabb kategória, annak eléréséhez újra kellene születnem, arra nem is vágyom.

Az alkotú műhelyen készített díszeimben nagyon sok hiba van, amiket úgy utólag még élesebben látok. Kedvező jelnek tekintem, hogy már tudom mit és hogyan kellett volna másként csinálni. Talán hiba volt az is, hogy előre eldöntöttem, hogy melyik alkotást kinek fogom ajándékozni. A jövőbeni tulajdonos ismerete is jelentősen befolyásolt a végeredményt. Anyukám túl a hetvenen, a konzervatív dolgokat szereti, azért a Neki készült asztaldíszbe nem akartam túl sok extremitást csempészni. Inkább arra törkedtem, hogy egyszerű legyen, olyan, ami az Ő tetszését elnyeri. 


Anyukám részére szárazvirágokból készített asztaldísz

A virágüzleteket, virágbolti készítményeket is egyre kritikusabb szemmel szemlélem. Könnyen kiszúrom az ízléstelen, kommersz alkotásokat. Sajnálom a vásárlókat, akik kénytelenek ilyenekkel beérni, azt veszik, amit eléjük tárnak, amit kapnak az üzletben. Sokan megelégszenek ugyan a gyári készítményekkel, de mennyivel finomabb pl. a házi füstölt kolbász a gyárinál, vagy mennyivel szebb egy kézzel horgolt csipke, mint a futószalagon készült! A virágokkal sincs ez másképp!

Mindennap teszek egy apró lépést afelé, hogy a gyári munkásból igazi virágkötővé váljak. Tudom hosszú az út, de ha el sem indulok biztos nem sikerül!

A szárazvirág-kötészeti alkotó műhelyen készült további alkotások fotói ide kattintva érhetők el.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hamar hamvas, késő kedves - 10 + 1 környezetvédő ötlet a fenyőfa helyettesítésére

Minő a mag, olyan a gyümölcse - Adventi koszorú alap készítése házilag

Vár az Őszi Kertészeti Napok 2016