Ady Endre : Az Ősz dicsérete

Ady Endre : Az Ősz dicsérete 

Egyszer csak, észrevétlenül 
A fa alá avarszőnyeg kerül. 
Megállsz a mélázó napsütésben, 
Gyönyörködhetsz az őszi ködben. 
Ezer színnel festett képek, 
Mind a szívedbe égnek. 
Nincs még egy évszak, 
Mely ennyi pompát rejt 
Fejedre kedvesen gesztenyét ejt. 
Nézheted a vadludak vonulását 
Ahogy őz keresi tisztáson a párját, 
Szürettől hangos a hegyoldal 
Itt, ott felcsendül egy dal. 
A kertekben érik a dió 
Hangosan kárál a szajkó. 
Este, ha begyújtasz, fával a kályhába, 
Tehetsz almát, krumplit a parázsba. 
Mesebeli illat lengi át a szobát, 
Megidézheted régi korok hangulatát. 
Forralt borral kezedben, a karosszékben, 
Gyönyörködhetsz szebbnél-szebb zenékben. 
Este a csillagos eget nézve, 
Felidézhetsz meséket, 
Amiket egykor hallottál, 
Amikor tiszta és jó voltál. 
Ne bántsd az Őszt, 
Fedezd fel inkább, 
Amit nyújt, 
Az összes titkát.