Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február, 2015

Wass Albert: Vágy és öröm

Kép
Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb művészete. Akinek sikerül,
az boldog. Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen.

A vágy az emberi lélek növényzete. Gyökere van, szára, és csúcsán időnként kivirágzik az
öröm. Minden gyökérnek az a célja, hogy virágot hozzon. Azonban a jó kertész gondosan ügyel
kertjének növényzetére. Csak olyan növényt enged meghonosulni benne, melynek virágai
szépek és illatosak. Vagy melyek kellemes ízű gyümölcsöket teremnek. Dudvát, gyomot nem
tűr meg maga körül. Olyan növények gyökerét sem ülteti el, melyek fejlődéséhez a kert
fekvése és éghajlata nem alkalmas. Melyeknek kivirágzásához esélye nem lehet. Így tesz az
okos és jó kertész.

Légy tehát okos és jó kertésze a lelkednek.
Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül
vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy.
Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van.
Minden talajban meg…

Johann Wolfgang Goethe: Talált kincs

Kép
Johann Wolfgang Goethe: Talált kincs
Jártam az erdőt, csak így magam, könnyű bolyongás vitt céltalan.

Egy kis virág nyílt az útfelen, mint csillag égett, mint drága szem.
Már nyúltam érte, de suttogott: Ha leszakítasz, elhervadok!
Erre tövestől kivettem őt, virulj kertemben házam előtt!
Ott jól beástam gyökereit: egész bokor már és úgy virít!


Sárközi György: Virágok beszélgetése

Kép
Sárközi György: Virágok beszélgetése

- Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál, Köszönöm, hogy nagy bolygásodban mégis-mégis hozzám hajoltál. Ideges, keringő kacsokkal akkor futottál mellém éppen, Mikor már-már alákonyultam sötét levelek hűvösében.
- Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál, Köszönöm, hogy nagy magányodban mégis-mégis hozzád karoltál. Már-már sírósan becsukódó kelyhedet rámnyitottad önként, S lelked lelkembe átejtetted, hogy ott forogjon csípős könnyként.
- Egymásmellet és egymás ellen nyílunk mi, nyugtalan virágok, Kergetőzve s összeborulva, mint tengeren játszó sirályok, Rázkódva forgó viharokban, bukdosva pergő jégesőkben, idegenül tán mindörökké, de mindöröktől ismerősen.
- Egymás mellett és egymás ellen nyilunk mi, nyugtalan virágok, Megtört gőgben összeakadva, mint száműzött, koldus királyok, S úgy nézzük egymást szomorúan, kíváncsian s mindent tudóan, Mint hulló csillagok figyelnek egymás útjára lefutóban.


Bernát János: Két kicsiny virág

Kép
Bernát János: Két kicsiny virág
Földünknek legsarkán jeges vihar tombol,  fát, hegyet és völgyet biz porig rombol.  Földünknek legsarkán él két kicsiny virág,  s küzdnek elemekkel, bár ellenük a világ.  Mind, mi árthat nekik, hencegi erejét,  de a két kicsiny virág fogja egymás kezét.  Irdatlan sziklákat sodor a dühödt szél,  de a két kicsiny virág túlélést remél.  Pokolnak zord tüze a tájat felperzseli,  de virág a virágnak kezét nem engedi.  A tengerkékfolyók fájón kiszáradnak,  de a két apróságnak semmit sem árthatnak.  Szomjazó testük, ha mást már nem tehet,  átsuhan ajkukba egy csöppnyi lehelet.  A zöldellő erdők egyszer csak eltűnnek,  de a két kicsiny virág vágyai nem szűnnek.  Földünknek legsarkán, mi forrás mind elapad,  de a virágok kis szíve egymásért megszakad.  Csillagok fényét az éj súlyos láncra veri,  De virág a párját, ily vakon is megleli.  S ha köröttük végül romba dől a világ,  Akkor is megmarad együtt a két virág.


Kányádi Sándor: Két nyárfa

Kép
Kányádi Sándor: Két nyárfa
Én sem volnék, ha nem volnál, ha te hozzám nem hajolnál, te sem volnál, ha nem volnék, ha én hozzád nem hajolnék.
Osztódom én, osztódol te: só vagy az én kenyeremben, mosoly vagy a bajszomon, könny vagyok a két szemedben.
Köt a vére, köt a vérem: szeretőm vagy és testvérem. köt a vérem, köt a véred: szeretőd vagyok s testvéred.
Szellőm vagy, ki megsimogatsz, viharom, ki szerteszaggatsz, szelőd vagyok, ki simogat, viharod, ki szétszaggatlak.
Ha nem volnék, te sem volnál, én sem volnék, ha nem volnál. Vagyunk ketten két szép nyárfa, s búvunk egymás árnyékába.




Csider Sándor: Fohász

Kép
Csider Sándor: Fohász
Vezess Virágtündér rejtelmes réteken, add hogy minden szavam szép legyen, jó legyen.
Mutasd meg titkait bogárnak, darázsnak, árnyaknak, fényeknek, színnek és fonáknak.
Hajnalban meséld el, mi fáj kis madárnak, úgy mond, hogy megértsem, kiáltsam világnak!








Shakespeare: 75, szonett (Az vagy nekem...)

Kép
Shakespeare: 75, szonett (Az vagy nekem...)
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér s tavaszi zápor fűszere a földnek; lelkem miattad örök harcban él, mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg; csupa fény és boldogság büszke elmém, majd fél: az idő ellop, eltemet; csak az enyém légy, néha azt szeretném, majd, hogy a világ lássa kincsemet; arcod varázsa csordultig betölt, s egy pillantásodért is sorvadok; nincs más, nem is akarok más gyönyört, csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon, részeg vagyok és mindig szomjazom.
/Szabó Lőrinc fordítása/





Reményik Sándor: Úgy fáj már minden...

Kép
Reményik Sándor: Úgy fáj már minden...

Úgy fáj már minden, minden idebenn: A szó, s a mozdulat, s a csend is fáj, Minden, mi általreszket szívemen, Legyen az ember, muzsika, vagy táj, Úgy fáj már minden, minden idebenn.
De néha egy-egy halk szó símogat, S rejtekúton a szívembe talál, S álomba ringatja a kínokat, Elaltatja a multat, s a jövőt. Pedig be nehéz megtalálni már Az ösvényt, a szívembe vezetőt.
Gyom és gaz benőtte az utakat, Ördögpalánták ágaskodnak rajtok: Száraz kórók és keserű füvek, Minden, mi beteg szívemből kihajtott.
Mártír a szó, mely jó hozzám ez úton, És szent a szív, mely küldi őt ezen, S mely liliomok magvát hinti el Ott, hol különben csak bogáncs terem.
Áldott az óra és áldott a szél, Mely liliomok messze magvát hozza, Magot, melyből a békesség kikél.



Radnóti Miklós: Február

Kép
Radnóti Miklós: Február
Újra lebeg, majd letelepszik a földre, végül elolvad a hó; csordul, utat váj. Megvillan a nap. Megvillan az ég. Megvillan a nap, hunyorint. S íme fehér hangján rábéget a nyáj odakint, tollát rázza felé s cserren már a veréb.