Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: május, 2015

Janikovszky Éva: Ők ma gyerekek

Kép
Ha ma kihagyod az esti mesét, holnap már lehet, hogy nem is kéri a lányod vagy a fiad. Ha ma nem ülsz oda vele a társasjáték mellé, előfordulhat, hogy a jövő héten már késő lesz.
Ők ma gyerekek, s nem pótolhatod az önfeledt legózást, babázást úgy öt év múlva, amikor már kevésbé szorítanak megélhetési gondok, amikor már nem kell új szőnyeg, vagy függöny az ablakra.
Ha most kihagyod az együttlét meghitt perceit, évek múltán talán már a meghitt beszélgetéseket sem igénylik. Ha most nem sétálsz velük kézen fogva, akkor pár év múlva végleg elengedik a kezed, és a kapaszkodó nélkül elsodródhatnak.
Visszahozhatatlanok és megismételhetetlenek a gyermekkor napjai, hetei, hónapjai. Téglák ezek, amelyekből és amelyekre a felnőtt élet felépül. Ha sok tégla hiányzik, labilis lesz az építmény.


Benedek Elek:Pünkösdi harangok

Kép
Olyan szépen cseng a harang, Mintha nem is harang volna, hanem ezer harangvirág Imádságos szava szólna. Piros pünkösd vasárnapján Piros rózsa nyíl a kertben, Kis szívünkben tiszta öröm Imádsága énekeljen. Piros pünkösd vasárnapján Szálljon reánk a szentlélek, S térde hullva mondjunk hálát A mindenség Istenének.



Tóth Árpád: Harangvirág

Kép
Harangvirág, harangozz, hallgatom. Szeretnék boldog lenni egyszer. Boldog lenni nagyon, nagyon. És nem leszek, ha nem igyekszel.
Most süt a nap, kék csoda vagy, Harangvirág, illat s zene a kelyhed, Ha van, őrjítő titkodat Most fúdd rám, reszkesd el, most énekeljed.
Jaj neked, ha most legurul a nap, És kék szépséged áhítata lusta, Meg nem rezzenti holt szirmaidat Többé az Isten semmi angelussa.
Fagyott virág, majd állasz a tetőn Az özvegy erdő barna bánatában A hideg felhők alatt reszketőn, Sírnál, de hangod nem talál utánam.




Sík Sándor‬: A hajnal szerelmese

Kép
Azt szeretem, aki nevet, Akinek rózsaszín az arca, Aki örül, aki kacag, Aki dalolva megy a harcra.
Enyém az áprilisi szellő.  A feslő bimbót szeretem,  A hasadót, a harmatosat.  A hajnal a szerelmesem. 
Az én emberem a gyerek,  A nagy szemű, nevető gyermek,  Akiben szűz minden-csírák,  Ezer erők rügyezve kelnek. 
Az én emberem, aki fölkel,  Az induló, az ébredő,  Akinek győzelem az álma,  Akiben dalol a jövő. 
Szeretem azt, aki akar,  Aki remény, aki ígéret.  Az enyém a vér és a tűz:  A fakadó fiatal élet. 
Az ébredő napot imádom,  Megyek a virradat elé.  Az én lelkem a tüzek lelke,  Az én dalom a hajnalé.




Wass Albert: Még a moha is virágzik

Kép
MÉG A MOHA IS VIRÁGZIK Ne hidd, hogy csak az orchidea virág. Meg a rózsa, meg a szegfű. Még a mohának is van virága. Pedig a moha sohasem lát napot. Sűrű erdők nyirkos homályában él, földhöz ragadtan, nyomorultul. Ő a legnyomorultabb a növények között. Mégis eljön évente az idő, amikor kivirágzik. Kivirágzik, örömet ünnepel. Akár a rózsa, az orchidea, vagy a szegfű. Semmivel sem kisebb az öröme, mint az orchideának, vagy a szegfűnek. Sőt, ne feledd, egy nagy előnye is van: senki emberfia nem tépi le különlegessége miatt a moha virágját. Fogadd meg a tanácsomat és gondolj sokat, nagyon sokat a mohavirágra.




Gulyás Pál: Egy ibolyáról

Kép
Egy ibolyát vittem haza s most is itt él az illata. Belepréseltem egy füzetbe, hideg lapjára dideregve lehullt a kis kerti virág, siratva teste hajnalát. Arcának bársony hamva vissza - repült az égbe, mint a rab...

De könnyét a papír beitta, égi illata itt maradt! S most ez az illat a világom, két karom esdve ráborul, ő felé vonz az esti álom, őt látom láthatatlanul.



Tudni kell szépen idősödni

Kép
Jó kis tanácsokra bukkantam, amit szerintem nemcsak az idősebb korosztálynak érdemes megfogadnia.
Életvezetési tanácsok túlkoros kamaszoknak és aggbakfisoknak:
- Kerüld az orvosokat.
Ha lehet, kerüld az orvosokat, fogorvosokat, reumatológusokat, kardiológusokat, urológusokat, de legjobban a patológusokat.

- Soha ne add fel.
Ha nem megy valami így, hát majd megy úgy - ha nem megy ma, hát majd megy holnap!
Ha már nem tudsz magasra ugrani nem baj, ugorj fel a járdára, vagy mondd azt: hopp és lépj fel!

- Soha ne hagyj abba semmit.
Az ember apránként hal meg, amivel felhagysz, azzal egy darabot odavetettél magadból az enyészetnek.

- Soha ne felejts el nevetni. Önmagadon sem.
A nevetés a legjobb prevenció minden létező betegség ellen, kivéve a köhögést, mert az ellen a
hashajtó használ. Az ember néha ügyetlen és butaságokat csinál. Kész egyszemélyes kabaré. Ingyen röhöghetsz (nevethetsz) önmagadon

- Soha ne felejts el nevetni - önmagadon.
Hogy az ember mekkora hülyeségeket képes csinálni néha…

Feinek György: Csak addig menj haza

Kép
Csak addig menj haza, amíg haza várnak, Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak, Amíg könnyes szemmel várnak haza téged, Amíg nem kopognak üresen a léptek...
Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz, Amíg neked suttognak a hazai szelek. Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak, Nem engednek tovább, vissza - vissza tartnak!
Két karod kitárva - ahogy a szél is neki fut a fáknak - Vállára borulhatsz az édesanyádnak! Elmondhatod neki a JÓT, de a rosszat el Ne MONDD! Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak!
S ha majd az a ház már nem vár haza téged, Mikor üresen kopognak a léptek, Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak, Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad...
Amíg azt a kaput sarkig tárják érted, Amíg nem kopognak üresen a léptek, Csak addig menj haza, amíg haza várnak, Míg vállára borulhatsz az... ÉDESANYÁDNAK !


Mentovics Éva: Elmesélem, hogy szeretlek

Kép
Mikor járni tanítottál, lehajoltál hozzám. Azt súgtad, hogy: drága kincsem…
s megcsókoltad orcám.
Ölelgettél, cirógattál, ápoltad a lelkem. Kedves szóval terelgettél - bármi rosszat tettem.
Oly sok éjjel virrasztottál kívánságom lesve. Álmot hozó meséd nélkül sose múlt el este.
Beszédre is tanítottál - szívesen mesélek. Elmesélem e szép napon, hogy szeretlek téged.
Ahogyan a barna mackók szeretik a mézet, Édes, drága jó Anyácskám úgy szeretlek téged.





Dsida Jenő: Hálaadás

Kép
Köszönöm Istenem az édesanyámat!  Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!  Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.  Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.  Áldott teste, lelke csak érettem fárad.  Köszönöm, Istenem az édesanyámat.
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este  imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.  Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban  – itt e földön senki sem szerethet jobban! –  Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,  Istenem, köszönöm az édesanyámat.
Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,  Aki oltalmadat, vigaszodat várja.  Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,  Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!  Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,  Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,  Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!  Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,  Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:  Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!