Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: június, 2015

Mennyei meggyes vagy boldogító barackos csiga?

Kép
Itt a gyümölcs szezon és vele együtt a dilemma. A tavaszra tervezett fogyókúrából megint nem lett semmi. Most meg már itt a nyár a rengeteg finom gyümölccsel. A bikini szezonos szuper alaknak már lőttek, akkor már nem is érdemes az idén belekezdeni... A friss gyümölcsök ugyan nagyon zamatosak önmagukban is, de időnként egy kis kényeztetést csak megengedhet magának az ember. Meg hát a kis liszt, ráma, meg cukor úgy sem számít, majd jó sok gyümölcsöt teszek be.





Eddig még elég egyszerű volt rábeszélni magam egy kis sütésre. De itt jön a neheze. Még is mi legyen a két nagy kedvenc közül? Mennyei meggyes vagy boldogító barackos csiga? Őszintén: mind kettő rám férne. A ruháim már kevésbé.... Na de egyszer élünk. Még ezt a kis élvezetet is megvonjam magamtól? Egy frászt! És akkor ott van még az az áldott jó szívem. Nem lehetek olyan önző, hogy csak magamra gondolok. A családot nem büntethetem az én állandó fogyókúrám miatt. És ott van még a többi komoly indok. a textiliparban dolgozóknak is …

Almási Alexandra: Ő az apukám!

Kép
Ő az apukám, látod? Ott a képen! Babusgatott, szeretgetett, nevelgetett régen... Mára már kinőttem a babaruhát, tipegőm is kinyúlt éppen. De mi maradtunk, ketten, kéz a kézben. Mondd, ugye büszke vagy most rám? Nézz rám, kérlek szépen! Hadd lássam, ahogy könny csillan a reményben! Ő az apukám, látod? Ott a képen! Becézgetett, ölelgetett, puszilgatott régen. Felnőtt lettem, hát figyelj rám, apa! Nem vagyok már gyerek s nem is vagyok baba. Tudom, hogy óva őrzöd minden álmom, betakargatsz, ha kell, ha fázom. Ledőltek a rózsaszín palotácskák, kipukkant a szappanbuborék, de ne félj, én még maradni szeretnék. Köszönöm a sok jót, a törődést, na meg a biciklit, apa, csak annyit mondok: Szeretlek, szeretlek Apa!

Mátyás Ferenc: Vadvirágcsokor

Kép
A vadvirág megterem úton, mezőn, réteken, hegyek közt már, aki járt érezhette illatát, annyi szín, szag, forma vonz, ha házadból kiosonsz - járd be a szabad vadont, hogy mivel vár, megtudod.

Hóvirág
Hagymaházából kibújva néz miránk, fehér csokrát mutatva a hóvirág, levelére, mintha hat lepke szállna, korán fürdik fürtje a napsugárba, hajolj hozzá, bemutatkozik máris szép latin nevén: Galanthus nivalis.

Gólyahír
Jön a gólya, végre tavasz van, béka retteg a mocsarakban, tócsás gyepen még a hó virít, s látod már a sárga gólyahírt, beborítja a rétet, mezőt, Galtha palustris - jegyezd meg őt!

Kankalin
Kurta tőn látod meg a kankalint, mosolyából már meleg tavasz int, hosszú száron virágzik pompázva, öltözete haragos kénsárga, méhek röpdösnek fel szirmairól, latinul: Primula elatior.

Libapimpó
Ezüstös levélszárnyon lebegve aranysárgán nevet a szemedbe a libapimpó, nem tart a hőtől, vidám kedvvel nyílik a mezőkön, tudós nevét gágogja a liba, szagos Potentilla anserina.

Kökörcsin
Karcsú terme…

Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba

Kép
Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,  Most gyertek szabad mellű örömök  S pusztuljatok bilincses iskolák. 
De elcsitult a jókedv-förgeteg  S helyére ült a döbbent némaság:  Köröttünk már az Élet csörtetett. 
Óh, ifjui, szent megjózanodás,  Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep,  Emléketek ma is milyen csodás. 
Hős harc az Élet és megélni szép,  Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók  Ifjú vitézlők lengeteg szívét. 
Ha élet zengi be az iskolát,  Az élet is derűs iskola lesz.  S szent frigyüket így folytatják tovább. 
Én iskolám, köszönöm most neked,  Hogy az eljött élet-csaták között  Volt mindig hozzám víg üzeneted. 
Tápláltad tovább bennem az erőt,  Szeretni az embert és küzdeni  S hűn állni meg Isten s ember előtt. 
Június van s nagyon magam vagyok  S kisértenek élt éltem árnyai  S az elbocsátó iskola-padok. 
S én, vén diák, szívem fölemelem  S így üdvözlöm a mindig újakat:  Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem. 
Bár zord a harc, megéri a világ,  Ha az ember az marad, ami volt:  Nemes, küz…

Mentovics Éva: Pedagógusnapra

Kép
A-tól ZS-ig megismertünk  minden betűt mára. Számokat is tudunk írni füzetbe, táblára.
Képeskönyvből már egyedül olvassuk a verset. Azt is tudjuk, ez nem minden ez még csak a kezdet.
Vágyunk mindig új tudásra, jönnek a miértek. Tanítasz és szeretsz minket, tudjuk, hogy megérted.
Fáradoztál sokat értünk, volt öröm, és bánat. Hálás szívvel nyújtjuk Neked most e virágszálat.
Elsuttogja e kis virág hajladozva Néked, Köszönjük a sok új tudást,  ezt a vidám évet.


Oscar Wilde: A kert

Kép
Hervadt a liliom kelyhe már, Töve körül arany a por: S a bükk-erdőben haldokol Az utolsó búgó madár.
A napraforgó bús fejét Aszott szárára hajtja le: S a kerti út vándor lelke Holt lombokat szór szerteszét.
Halvány szirmok hullonganak, Míg kész a tejszín hólepel: S egy rózsa fekszik a gyepen, Mint karmazsin selyemdarab.

/Ford.: Gyóni Géza/








Várnai Zseni: Rózsa

Kép
Rózsa vagyok, rózsa, szerelem virága,vadrózsából lettem kertek rózsaszála, sziromruhám, kelyhem illatárját szórja, de tüskés az ágam, le ne téphess róla, le ne téphess róla!

Rózsa ha nem volna, talán nyár se volna, pille nem csapongna, madár se dalolna!
Égő piros rózsa, rózsaszínű rózsa, hófehér, halovány, sárga tearózsa. Ahányféle rózsa, mind a világ szépe, annyifélék vagyunk, mint a világ népe, mint a világ népe!
Rózsa ha nem volna, talán nyár se volna, pille nem csapongna, madár se dalolna.