Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba

Június volt s ujjongtunk, nincs tovább, 
Most gyertek szabad mellű örömök 
S pusztuljatok bilincses iskolák. 

De elcsitult a jókedv-förgeteg 
S helyére ült a döbbent némaság: 
Köröttünk már az Élet csörtetett. 

Óh, ifjui, szent megjózanodás, 
Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep, 
Emléketek ma is milyen csodás. 

Hős harc az Élet és megélni szép, 
Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók 
Ifjú vitézlők lengeteg szívét. 

Ha élet zengi be az iskolát, 
Az élet is derűs iskola lesz. 
S szent frigyüket így folytatják tovább. 

Én iskolám, köszönöm most neked, 
Hogy az eljött élet-csaták között 
Volt mindig hozzám víg üzeneted. 

Tápláltad tovább bennem az erőt, 
Szeretni az embert és küzdeni 
S hűn állni meg Isten s ember előtt. 

Június van s nagyon magam vagyok 
S kisértenek élt éltem árnyai 
S az elbocsátó iskola-padok. 

S én, vén diák, szívem fölemelem 
S így üdvözlöm a mindig újakat: 
Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem. 

Bár zord a harc, megéri a világ, 
Ha az ember az marad, ami volt: 
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.