Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: június, 2017

Ady Endre: A Duna vallomása

Kép
Megtudtam, hogy titkokat rejteget A mi Dunánk, ez a vén róka, Mikről talán sohase álmodott Az ősi barlang-tüzek óta Ez a közönyös Európa.
Megloptam a vén Iszter titkait, Titkait az árnyas Dunának. Magyar földön ravasz a vén kujon, Hisz látott ő búsabb csodákat. De akkor pletyka-kedve támadt.
Vallott nekem, nem is tudom, mikor: Tavasz volt és ő csacska-részeg. Táncolt, dalolt, kurjongatott, mesélt, Budapestre fitymálva nézett S gúnyos nótákat fütyörészett.
Talán Szent Margit híres szigetén Állott velem részegen szóba. (Ma is félve kalimpál a szívem S hajh, már régen késik e nóta. Ugy-e, Iszter, vén folyam-róka?)
Nagy-komoly lett akkor a vén Duna. Torkán hült vad, tavaszi kedve. Olyan volt, mint egy iszákos zseni. Alig mert nézni a szemembe S én vallattam keményen, egyre.
„No, vén korhely, láttál egy-két csodát, Mióta ezt a tájat mossa Sápadt vized, árnyas, szörnyű vized, Mely az öreg árnyakat hozza. Gyónjál nekem, vén falurossza.”
„Mindig ilyen bal volt itt a világ? Eredendő bűn, lany…

Petőfi Sándor: Egy estém otthon

Kép
Borozgatánk apámmal; Ivott a jó öreg, S a kedvemért ez egyszer – Az isten áldja meg!
Soká nem voltam otthon, Oly rég nem láta már, Úgy megvénült azóta – Hja, az idő lejár.


Beszéltünk erről, arról, Amint nyelvünkre jött; Még a szinészetről is Sok más egyéb között.


Szemében „mesterségem” Most is nagy szálka még; Előitéletét az Évek nem szünteték.


„No csak hitvány egy élet Az a komédia!” Fülemnek ily dicsérést Kellett hallgatnia.


„Tudom, sokat koplaltál, Mutatja is szined. Szeretném látni egyszer, Mint hánysz bukfenceket.”


Én műértő beszédit Mosolygva hallgatám; De ő makacs fej! föl nem Világosíthatám.


Továbbá elszavaltam Egy bordalom neki; S nagyon, nagyon örültem, Hogy megnevetteti.


De ő nem tartja nagyra, Hogy költő-fia van; Előtte minden ilyes Dolog haszontalan.


Nem is lehet csodálni! Csak húsvágáshoz ért; Nem sok hajszála hullt ki A tudományokért.


Utóbb, midőn a bornak Edénye kiürűlt, Én írogatni kezdtem, Ő meg nyugonni dűlt.


De ekkor száz kérdéssel Állott elő anyám; Felelnem kelle…

Mentovics Éva: Elmesélem, hogy szeretlek

Kép
Mikor járni tanítottál, lehajoltál hozzám. Azt súgtad, hogy: drága kincsem… S megcsókoltad orcám.
Ölelgettél, cirógattál, ápoltad a lelkem. Kedves szóval terelgettél – bármi rosszat tettem.
Oly sok éjjel virrasztottál kívánságom lesve. Álmot hozó meséd nélkül sose múlt el este.
Beszédre is tanítottál. Szívesen mesélek. Elmesélem e szép napon, hogy szeretlek téged.
Ahogyan a barna mackók szeretik a mézet, Édes, drága jó anyácskám úgy szeretlek téged.






Donászi Magda: Ma szívünk ünnepel...

Kép
Ma nem tanulni jöttünk. Ma szívünk ünnepel. A hálát, amit érzek: miképpen mondjam el?
Szétszáll a szó a szélben, habár mélyről fakad, s e nyíló rózsa élte pár nap vagy óra csak.
Emlékek kötnek össze: szavak, számok, betűk. Utunk, akárhová visz, követnek mindenütt.
Emlékünk egyre több lesz, tudásunk mind nagyobb, Hálás szívvel köszöntünk tanárt s ünnepnapot.






Ady Endre: A MAGYAR TANÍTÓKHOZ

Kép
Itt volna hát a szent, a várt Szélvész, Tespedt tavat mely fenékig zavar? Alázását ki oly bűnösen tűrte, Lázad hát már az Élet alágyűrtje, A tanitó, a legrababb magyar?
Gyújtatott lelkek víg mécsesének, Ott, hol Sötét ül várost és falut S hol eped fényért cellák milliója, Magyar sivatag magyar tanitója Rabok között rabként senyvedt, aludt.
Bús ébredők! a naphoz az arccal, Pusztul ez ország s az idő repül S kik hivattatok vezérül a népnek, Ne maradjatok gyáva csőcseléknek: Úri gazságok jobbágy őreül.
Ha itt a Szélvész, szivet elébe, Ha itt az óra, verjen hangosan: Szélvész verte, szép, nagy szivekre vár itt Egy sötét ország, melynek páriáit Nem mentheti már, csak szélvész-roham.
S ha itt van már a szent, a várt Szélvész, Köszöntjük ezt a zárka-nyitót. Lelkünknek fényét ezer éve orzák, Kapja meg végtén szegény Magyarország A szabaditó magyar tanitót.

További olvasnivalók hasonló témában: Virágnyelv, azaz a virágok üzenete Fekete bodza, a sokoldalú gyógynövény Vers Pedagógus napra Vadonterm…