Mentovics Éva: Elmesélem, hogy szeretlek



Mikor járni tanítottál,
lehajoltál hozzám.
Azt súgtad, hogy: drága kincsem…
S megcsókoltad orcám.

Ölelgettél, cirógattál, ápoltad a lelkem.
Kedves szóval terelgettél
– bármi rosszat tettem.

Oly sok éjjel virrasztottál
kívánságom lesve.
Álmot hozó meséd nélkül
sose múlt el este.

Beszédre is tanítottál.
Szívesen mesélek.
Elmesélem e szép napon,
hogy szeretlek téged.

Ahogyan a barna mackók
szeretik a mézet,
Édes, drága jó anyácskám
úgy szeretlek téged.