avagy egyetlen bíztató jel még korántsem jelenti azt, hogy valóban bekövetkezik az, amire várunk
Szép Ernő: Virágok
Nincs nekem kedvenc virágom,
melyik szebb, nem prédikálom.
Mind szeretem én a fákat,
amennyit csak szemem láthat.
Szeretem, ó a fanépet,
a fák is oly szépek, szépek.
Nem mások ők, nézz csak rájok: Égig érő zöld virágok.
Virágvasárnapnak a Húsvét előtti utolsó vasárnapot nevezzük. Ezen a napon a katolikus egyház Jézus Jeruzsálembe való diadalmas bevonulására emlékezik. A szamárháton érkező Jézust lelkes tömeg várta, sokan a ruhájukat terítették az útra, míg mások faágakat szórtak Jézus elé. Ez előtt a szép gesztus előtt tisztelegve került az ünnep szertartásai közé a melegebb éghajlatokon a pálmás, Európa középső és északi tájain pedig a barkás körmenet és a barka szentelés.
A múlt század közepéig virágvasárnapi szokás volt a kiszehajtás (kisze=zsupszalma). A kiszehajtás lényege, hogy egy női ruhába
öltöztetett szalmabábút körbehordtak a faluban, majd vízbe
dobták, vagy elégették. A bábu megsemmisítése a halál és tél feletti győzelmet szimbolizálta. Népszerű szokás volt a villőzés is, amikor is fiatal lányok színes pántlikával díszített fűzfa ágakkal jártak házról-házra.
A katolikus egyházban virágvasárnap egyben az új nemzedékek ünnepe, az Ifjúsági Világnap is. Az Ifjúsági Világnap
rendszeres megtartását II. János Pál pápa vezette be 1985-ben.
Szép Ernő: Virágok
Nincs nekem kedvenc virágom,
melyik szebb, nem prédikálom.
Mind szeretem én a fákat,
amennyit csak szemem láthat.
Szeretem, ó a fanépet,
a fák is oly szépek, szépek.
Nem mások ők, nézz csak rájok: Égig érő zöld virágok.
 |
| Fehér tulipánok |