Rangáné Lovas Ágnes:A legszebb anyunak

Megszülettem, oákoltam, s karjaidba felvettél.
Ringattál,ha álmos voltam.Mindig velem nevettél.
Amikor a fogam kibújt,egész éjjel dajkáltál.
És amikor szurit kaptam,úgy emlékszem:sajnáltál.

Tanítottál enni,inni.Pelenkáztál,fürdettél.
A bömbölést abbahagytam,ha öledbe ültettél.
Befűzted a kiscipőmet,rendet raktál helyettem.
Lelkendezve megtapsoltál,ha a sóskát megettem.

Te írtál a Télapónak énhelyettem levelet.
Sok-sok"Miért?" kérdésemre nálad volt a felelet.
Növögettem,növögettem,és egyszercsak megnőttem!
Megtanultam szaladgálni:nincs akadály előttem!

Milyen kár,hogy apu téged oltár elé vezetett..
Mert különben egész biztos megkérném a kezedet!
Tessék,itt egy szép szál virág:úgy tudom,hogy szereted.
Köszönöm, hogy éppen neked lehetek a gyereked!


Megjegyzések