Nem lesz abból kovács, kinek... - Sydney 3

avagy gyakorlás nélkül semmit sem lehet elsajátítani

Sikerkovácsok folyt.

Természetesen senki nem akadt, aki az atlétika vagy úszás jegyét díjugratásra vagy műugrásra cserélte volna. Atlétika jegyet képtelenség volt szerezni a városban, így ez sajnos kimaradt.  Eljutottunk helyette viszont egy pár másik eseményre.

Ügyesnek kellett lenni, ha minél több eseményre beakartunk jutni. A kézilabda jegyünket viszonylag egyszerűen el tudtuk cserélni egy dán szurkolóval. Végül elmentünk a műugrásra és a díjlovaglásra is. Ezektől a jegyektől ugyanis nem tudtunk megszabadulni és ezekkel egyidőben nem volt más érdekes sportesemény, amire jegyet tudtunk volna szerezni.

Néha csak ennyit látok a versenyből, de így is hatalmas élmény

A csoport sportágak jegyei mindig 2 meccsre szóltak. Akinek sok jegye volt gyakran csak az első, őt érdeklő mérkőzést nézte meg, aztán távozott a stadionból. Többször bejutottunk úgy magyar érdekeltségű kézi vagy vizilabda meccsre, hogy az első mérkőzés után távozó szurkolóktól féláron megvettük a jegyet. Sőt egy alkalommal két távozó kedves norvég fiú ingyen odaadta a jegyét. Előfordult olyan is, hogy a magyar meccs volt az első és mi siettünk másik helyszínre és a jegy eladásával szereztünk egy kis pénzt a következő jegyek vásárlásához.


A Norvégiával vívott női kézilabda meccsre pedig egy jegyüzértől sikerült jegyet venni elég méltányosan, dupla áron. Nem bántuk meg a beruházást. A lányok nagyon jól játszottak és fölényes győzelmet arattak. Kifelé jövet a stadionból egy norvég srác gratulált nekünk a magyar lányok győzelméhez és büszkén mutatta a kis füzettét. A kis füzetben valamennyi magyar válogatott kézilabdázónő aláírása megtalálható volt. Biztosított bennünket arról, hogy a döntőben is a magyar lányoknak fog szurkolni. Természetesen mi pedig megígértük neki, hogy mi a bronzmeccsen a norvég csapatnak szurkolunk majd.


Emlékezetes eset volt az is, amikor is előző napi jeggyel próbáltunk meg bejutni birkózásra. Délelőtti birkózás meccsre volt jegyünk. Lelkesen szúrkoltunk a magyaroknak, köztük az akkor még ismeretlen Bárdosi Sándornak az első mérkőzésén. Megjegyzem elég eredményesen, Bárdosi meg is nyerte ezt a meccset és végül ezüstérmet szerzett.


A magabiztos Bárdosi fölényesen győzőtt első meccsén


A hátunk mögött ült Hegedűs Csaba és kedves neje. Hegedűs Csaba, az olimpikon, aki 1972-ben Münchenben megszerezte a magyar olimpiai csapat 100. aranyérmét. A nagy szurkolás közben szóba elegyedtünk velük és a lelkesedésünkért cserébe kaptunk tőlük ajándékba egy-egy jegyet az aznap délutáni birkozó mérkőzésre. Közben a reménytelennek hit projektünk is bejött. Sikerült a délutáni magyar vizilabda meccsre is jegyet szerezni. Nem volt kérdés, hogy inkább a vizilabdát választottuk a birkózás helyett.

Másnap délután viszont megpróbáltunk bejutni a birkozócsarnokba az előző napi birkózó jeggyel. Az ellenőrzésnél persze rögtön kiszúrták. Csöppnyi angol tudásunkkal próbáltuk elmagyarázni, hogy véletlenül rossz jegyet hoztunk el a szállodából és a csoport többi tagja ott bent vár már bennünket.  Nekünk mindenképp találkozni kell velük, mert mindenhova csoportosan megyünk, csak most épp lemaradtunk tőlük a nagy tömegben. Nagyon kedvesek voltak a biztonságiak, még egy főnök félét is odahívtak. Vele is hosszasan konzultáltak, hogy mit tudnak tenni a két szerncsétlen magyarral. Jó hogy nem kerítettek rögtön egy magyar tolmácsot!

Végül megszántak bennünket. Azt mondták, hogy a többiekhez nem mehetünk oda és nem ülhetünk oda, ahova a tegnapi jegy szól. Viszont egy másik helyről megnézhetjük a versenyt. Bevittek bennünket egy szektorba, ami a  "szabadnapos" sportolóknak volt fenntartva. Még jó, hogy nem kellett megmutatnunk hol vannak a nem létező többiek!   


A kajak-kenu döntők közül az első napra szólt a jegyünk. A női kajak négyes kezdte a versenyzést és egy ezüstérmet lapátoltak össze. Kőbán Rita elkeseredettségét, szomorúságát csak a kivetítőn láttuk, mert az eredményhirdetés a pálya túloldalán volt.

Sajnos nem tört meg az átok. A megnyitón a már olimpiabajnok Kőbán Rita vitte a zászlót és nem sikerült újabb aranyat nyernie.

Aztán a férfi kajak kettes bronz érmének örülhettünk. Végül a férfi kajak négyes feltette az íre a pontot, aranyérmet szerzett.



Kezdődik az aranyosztás



Lássuk a győztesek nevét


Az öttusa események közül a női versenyen voltunk, Vörös Zsuzsának nem sikerült az éremszerzés, a 15. helyen végzett. Másik volt a férfiak versenye, amire nem volt jegyünk, így nem láthattuk Balogh Gábor ezüstérmet érő futását.

Azért ezen a képen egy olimpiai bajnok, Martinek János is látható, aki itt mint szurkoló vett részt

A női kézilabda és férfi vizilabda döntőt Sydney-ben a reptéren izgultuk végig Új-Zéland felé igyekezve. Mindig volt egy-egy utitárs, aki mobiltelefonon keresztül értesült a friss hírekről és örömmel osztotta meg a többiekkel az eredményeket. Csalódtak voltunk, ugyanakkor örültünk is a női kézi ezüst miatt.

Volt ugyan a reptéren Tv és közvetített is az olimpiáról, de találtak érdekesebb eseményt, mint a vizilabda döntő. A felszállás előtt még elég bizonytalan volt a vizilabda mérkőzés kimenetele. Új-Zélandba érve szereztünk tudomást a bravuros sikerről. 

A magyar csapat 8 arany, 6 ezüst és 3 bronzéremmel zárta az olimpiát. Az aranyérmesek fényképével telefonkártyákat adtak ki, amiket díszkiadásban is meg lehetett vásárolni.


Sydney aranyérmesekről készített telefonkártya csomag


Szuper olimpia volt, felethetetlen élményekkel, meglepetésekkel. Itt nem tapasztaltam azt, hogy szégyellnem kellene magyarságomat. Csak összefogást tapasztaltam, a magyarok is nagyon segítőkészek voltak egymáshoz. Az utcán járva is szívesen megosztották egymással a friss híreket. Nagy segítség volt ez a drága mobil percdíjak idején. Még nem voltak okostelefonok és netezési lehetőségek is igen korlátozottak voltak.

Csodálatos hangulat, eufória és még erősebb mágnes. Mágnes, ami belém égett és egyre csak húz vissza Ausztráliába. És egy másik mágnes, ami olimpiára húz vissza.

Sikerkovácsok folytatás itt.