Nem lesz abból kovács, kinek ... - Sydney vagy Peking?

avagy gyakorlás nélkül semmit sem lehet elsajátítani

Sikerkovácsok folyt.

Megpróbálom a lehetetlent. Összehasonlítani a 2000-ben Sydney-ben és a 2008-ban Pekingben rendezett olimpiát szurkolói szemmel. Mindkét városban az olimpia idején jártam először. Mindkét város hangulata, szépsége lenyűgözött.


Két eltérő földrész, két külön világ. Markánsan különböző kultúra, hagyományok. Közös akarás, hogy mindenidők addigi legjobb olimpiáját rendezzék. Közös a sportolók és a szurkolók vágya, lelkesedése a minél jobb eredmények elérése érdekében.


Pekingben nem volt kérdés hol laknak a magyarok

Sydney volt az első olimpia amin résztvettem. Minden az újdonság erejével hatott. Nagy rácsodálkozások, eufória. Pekingben már rutinosabban közlekedtem a szurkolói világban. Itt már nem voltam olyan kis nyuszi. Mertem a stadionon, csarnokon belül más helyre ülni, mint ahova a jegyem szólt. Tudatosan kerestem hol van a legtöbb honfitársam, hol alakult ki egy nagyobb magyar szurkolói sziget. Csatlakoztam a többi magyarhoz. Sydneyben kisebb lehetőségek voltak. Valószínű a távolság miatt, kevesebb magyar szurkolóval találkoztam.

Mindkét városban jó volt érezni az összefogást, a közösség erejét. Jó volt magyarnak lenni a magyarok közt.

 
Szemben a skandináv szurkolói szigetek Pekingben



Lelkes magyar tábor Pekingben


Sydneyben még csak hagyományos fényképező gépet használtam. A papírképek előhívásának magas ára igencsak kordában tartotta a kattintásaimat. Pekinbe már digitális géppel, több memóriákártyával és videókamarával felszerelkezve érkeztünk. A videókamara előnyeit csak pár napig élvezhettük. Egy esős napon tett Nagyfal látogatás után nem volt hajlandó működni, bemondta az unalmast. A versenyek fontos pillanatait végül a fényképezőgéppel rögzítettem videó formába. 

Sydneyben elég nehezen jutottunk magyar sportolókkal kapcsolatos információkhoz.  A Tv-ben, az újságokban többnyire csak a hazai versenyzők küzdelmeiről tudósítottak. A városban nagyon sok parkban volt hatalmas kivetítő, ingyenes szurkolási lehetőséget kínálva. azonban itt is főleg az ausztrál érdekeltségük eseményeket lehetett nyomonkövetni. Jórészt csak a szurkolótársaktól kapott információkra hagyatkozhattunk.

Pekingben a technikai fejlődésnek köszönhetően sokkal előnyösebb volt a helyzet. A szállásunkon zártkörű láncon követhettük az MTV pekingi stúdiójából közvetített magyar adást. Persze inkább sporteseményekre jártunk vagy éppen várost néztünk. A szállásra csak aludni jártunk haza. A reggeli és esti készülődések alatt azonban folyamatosan szólt a Tv. Pekingben már élvezhettük az internet nyújtotta szuper lehetőségeket is.


Sydneyben nem vettük észre a biztonsági intézkedéseket. Nem volt különösebb felhajtás. Eszünkbe sem jutott semmi félelem. A város békés és nyugodt volt. Mondhatnánk akár úgyis, hogy Sydney volt a béke szigete. Pekingben komoly beléptető rendszer működött, szigorú szabályokkal. A jegyek ellenőrzésén túl átvilágították a táskák tartalmát és nekünk is biztonsági kapun keresztül kellett áthaladni. Szabályozták az eseményekre bevihető tárgyakat is.



Pekingi beléptető kapuk

Az eseményeken is rengeteg biztonsági őr volt szolgálatban. Szerencsére nekik nem túl sok dolguk akadt.

A rend éber őrei Pekingben

A városban itt sem éreztünk sosem félelmet, bár a sok rácsból ítélve itt is van bűnözés.



Sydneyben az olimpia helyszíneken a fish and chips volt a sláger és a különböző piték. Kultúrált körülmények között lehetett mindezt elfogyaszatni. Pekingben a csarnokokban jórészt chipseket árultak, valamint dobozos instant levest, amihez időnként még melegvizet is tudtak adni. Az Olimpiai parkban kínai főételekhez is hozzá lehetett jutni. Aztán azt mindenki úgy fogysztotta el, ahogy tudta. Ki a kukára helyezve, ki a padra téve, guggolva.  


Étkezés az Olimpiai parkban, háttérben a Vizeskocka

Sydney szinte kiürült az olimpia alatt. A város lakók jelentős része az olimpia idejére időzítette a szabadságát és elhagyta a várost. Pekingben mindig mindenfelé nagy tömeg volt. Kivéve az autóutakon. A levegő minőségének javítása érdekében korlátozták, vagy pontosabban szigorú szabályokkal szinte lehetetlenné tették az autók közlekedését.


Eredméynes volt a szigorű korlátozás

Sydneyben hazai szurkolók, magukat csak aussieként nevező rajongók kevesen voltak a versenyeken. Akik ott voltak, azok viszont azért tették ezt, mert szurkolni akartak, érdekelte őket az olimpia. Jegyet aussietól nem lehetett vásárolni. Akinek volt jegye az nem akart megválni tőle. Nagyon kevés jegyüzérrel találkoztunk. Akik voltak azok is max. 2-5-szörös áron kínálták a jegyeket.  A nemzetek közötti jegycsere nagyon jól működött.

Pekingben sokkal nagyobbak voltak a nézőterek, nagyobb befogadó képességgel. A kínai vállalatok presztízskérdést csináltak abból, hogy a dolgozóiknak olimpiai jegyeket osztogassanak. Sok kínai úgy ült be egy esményre, hogy fogalma sem volt milyen eseményt fog nézni, mik az adott sportág szabályai. Láttunk magyar vizilabda meccsen alvó kínait is. Szerencsénkre voltak olyanok, akik jobban szerettek otthon aludni, ezért a vállalatoktól kapott jegyeket eladták. Tőlük dupla áron is hozzá lehetett jutnipl. viziladba döntő jegyhez is.  Rengeteg jegyüzér volt, akik gyakran 10-20-szoros árat kértek.


Pekingben a parkokban a kivetítők helyett virágkompozíciók várták a látogatókat.



Pekingi virágkompozíció


Most akkor Sydney vagy Peking? Mindent összevetve nálam továbbra is Sydney a nyerő . Talán azért, mert szerelem volt első látásra. Vissza kell még mennem oda, hogy újra szívjam Sydney levegőjét, érezzem pezsgését és nyugalmát, digitális képeket készíthessek.


Sikerkovácsok folytatás itt.