avagy nagyon lassan készül
A Luca-napi ünnepségek részeként minden nagyobb város megválasztja a saját Luca-menyasszonyát. A legszebbet Stockholmban jelképesen megkoronázzák. Az iskolák az egész országban már a délben bezárnak. Este pedig jelmezes, gyertyás felvonulást tartanak. A nagyobb áruházakat, idősotthonokat fehérbe öltözött Lucák keresik fel. Tradicionális dalokat énekelve kínálgatják az embereket a Luca-cicákkal. A Luca-cica („Lussekatter”) Luca ünnepre sütött hagyományos "cica formájú" sáfrányos, mazsolás kalács.
Alfred Nobel által alapított Nobel-díj átadására rendezett ünnepségek zárónapján, december 13-án gyertyás-koronás Luca menyasszonyok köszöntik az új Nobel-díjasokat is.
Kevés olyan jeles nap van, amelyhez
annyi szokás, hiedelem, jóslás, tiltás kapcsolódna, mind december
13-hoz, Luca napjához.
Ki is volt az a Luca, akihez annyi népszokást, babonát társítunk?
Kevesen tudják, de december 13-án is egy szentre, Szent Lucára (Santa Lúcia) emlékezünk. Nem véletlenül nem tudunk róla sokat. A kereszténység sem tartja fontos alaknak az előkelő sziciliai családban nevelkedett lányt. Ennek ellenére Olaszországban és a skandináv népek körében a mai napig igen nagy
tisztelet övezi. A vakok és gyengén látók mellett az utcalányok, a
szüzek, a menyasszonyok és a torokfájósok is a
védőszentjüknek tekintik.
A IV. század elején élt szép fiatal leány anyja súlyos betegségből való kigyógyulása után szüzességet fogadott, hogy
életét Krisztusnak szentelhesse. Nem volt hajlandó hozzámenni pogány jegyeséhez. Kikérte szüleitől örökrészét és szétosztotta a szegények között.
Elhagyott vőlegénye nem tudott beletörödni a kikosarazásba, ezért följelentette a hatóságoknál. Luca kitartott hite mellett, nem volt akarta feladni a szüzességét sem. A helytartó bordélyba
akarta vitetni, de Luca teste egy csoda folytán olyan nehézzé vált, hogy 50 ökörrel sem tudták odavontatni. Verés, karóba húzásstb várt rá. A szörnyű kínzásokat nem élte túl, mártírhalált halt. Példamutató tisztasága és alázatos élete folytán nevét a fény (lux)
szóval is kapcsolatba hozták.
Stockholm Városháza, a Nobel-díj átadás díszvacsorájának helyszíne |
Viking hajósok vitték el Skandináviába a fiatal, hitéért
mártírhalált halt lány történetét. A vikingek Lucát fénnyel
körülvett, ragyogó lénynek képzelték el. A svédeknél mai napig a Luca-napi
fényfesztivál a karácsonyi ünnepségek kezdete.
A tradició szerint ezen a napon a család legidősebb lánya kel fel elsőként. Fehér
ruhát húz, derekára piros szalagot köt. A fejére pedig egy égő
gyertyákkal díszített zöld koszorút erősít és hagyományos Luca
napi dalokat énekel. A később ébredőket kávéval és süteményekkel várja.
A Luca-napi ünnepségek részeként minden nagyobb város megválasztja a saját Luca-menyasszonyát. A legszebbet Stockholmban jelképesen megkoronázzák. Az iskolák az egész országban már a délben bezárnak. Este pedig jelmezes, gyertyás felvonulást tartanak. A nagyobb áruházakat, idősotthonokat fehérbe öltözött Lucák keresik fel. Tradicionális dalokat énekelve kínálgatják az embereket a Luca-cicákkal. A Luca-cica („Lussekatter”) Luca ünnepre sütött hagyományos "cica formájú" sáfrányos, mazsolás kalács.
Alfred Nobel által alapított Nobel-díj átadására rendezett ünnepségek zárónapján, december 13-án gyertyás-koronás Luca menyasszonyok köszöntik az új Nobel-díjasokat is.
Stockholm Concert Hall, a Nobel-díj átadás helyszíne |
Míg az olaszoknál és a skandináv népek körében a gyógyító,
ajándékozó Lúcia terjedt el, Közép-Európában, így hazánkban is a sötét Luca, a boszorkány
alakja jelent meg. Magyarországon ezt a napot nem az ünnepségek, hanem a pogány szokásokból
táplálkozó babonás hiedelmek, tilalmak, jóslások és praktikák jellemezték. A magyar néphagyományban ez a nap épp úgy alkalmas volt termékenység
varázslására, mint házasság-, halál- és időjóslásra, vagy bizonyos női
munkák tiltására.
A lányoknak, asszonyoknak Luca neve napján tilos volt a munka, mert az ilyenkor szabadon kóborló boszorkányoknak alkalmuk lett volna
bosszantásból kárt csinálni, tönkretenni a gazdasszony munkáját. Tilos volt
sütni, varrni, mosni. Nógrádban, ezen a napon még kenyérsütés sem volt
megengedett. Luca-napján az asszonyok tüzet sem rakhattak, ekkor ez a férfiak dolga
volt.
Szokás volt fokhagymakoszorút készíteni az ajtóra, ablakra,
hogy elűzze az ártó
szellemeket. Fokhagymával
dörzsölték be az állatok fejét, az ólak ajtajára keresztet rajzoltak,
hamut szórtak a kapuk elé. Lefekvés előtt fokhagymás kenyeret ettek,
hogy szagával elriasszák a gonosz szellemeket. Elzárták a seprűket,
nehogy rátaláljanak a boszorkányok.
Egyes vidékeken Luca-napon a család minden tagjának sütöttek egy
lucapogácsát. Az egyik pogácsába egy pénzdarabot rejtettek el. Aki ráharapott az érmére,
a szerencsés jövőt remélhetett.
A tollas
pogácsa sütésének hagyománya ugyancsak sokfelé ismert volt. A vidéki
házaknál annyi pogácsát sütöttek, ahány tagból állt a család. Minden
pogácsába egy-egy tollat szúrtak, s akinek megégett a tolla arra halál
várt, akinek megpörkölődött, az a következő évben súlyos betegségre
számíthatott.
Szintén a boszorkányokhoz kötődik a legismertebb Luca napi hagyomány, a Luca szék
készítés. A 3 lábú, kilenc vagy tizenhárom féle fából faragott széket ezen a napon kezdték el készíteni. Karácsonyig minden nap csak
egyetlen műveletet volt szabad elvégezni rajta. Innen ered a mondás "Úgy készül, mint a Luca széke". Szentestére
készen kellett lennie, hogy az éjféli misére magukkal vihessék. A legenda szerint, aki ráállt
a Luca székre, az meglátta a gonosz emberek fején a szarvakat, vagyis a boszorkányokat.
Ezt a hagyományt újragondolva elkezdhetünk szeretteinknek saját készítésű ajándékot készíteni ezen a napon. Az apró figyelmesség, az alkotás öröme megszépítheti nem csak az adventi időszakot, de a karácsonyt is. A szeretett személynek célzottan készített ajándék biztos siker. Barkácsolhatunk, varrhatunk, köthetünk kisebb nagyobb ajándékot.. Egy saját magunk által festett üvegtárgy, egy különlegesen összeállított fotóalbum, egyedi karácsonyfa dísz vagy a gyerekek által a nagyszülőknek készített rajzocska a készítőnek és a megajándékozottnak is örömet okoz.
A Luca-naptár szintén a régi magyar Luca-hagyománykör egyik eleme. A
hiedelem szerint a Karácsonyig hátra lévő 12 nap időjárása megmutatja a
következő esztendő hónapjainak időjárását. Januárjában olyan idő
várható, mint amilyen Luca napján van. A februári időjárást a december
14-e időjárása mutatja és így tovább.
A következő év termését a Luca-búza keltetéssel próbálták megjósolni. Luca napján búzaszemeket kezdtek csíráztatni a kemence közelében. A szemek karácsony tájára
zöldültek ki. A szépen kicsírázott búza bő termést prognosztizált a következő évre.és A
cserepet sok helyen a karácsonyfa alá tették.
A hagyományos földbe ültetett Luca-búzát is modernizálhatjuk egy kicsit. A búzát nem feltétlenül kell földbe ültetni. A magok szépen kicsíráznak egy kis vízben is. Csak arra kell ügyelni, hogy a magok mindig nedvesek legyenek. A pangóvizet viszont nem szereti, attól bebüdösödik.
Cserépbe búza helyett ültethetünk gyorsan
csírázó egyéb magokat, például ánizst, petrezselymet, mustármagot vagy zsályát. A szemek pár nap alatt szép selymes zöld növényekké fejlődnek. Látványos növekedésük folymatosan jelzi az ünnep közelettét..
Az időjárásra a székelyek hagymából
jósoltak. A vöröshagymából lefejtettek 12 réteget, ez az év egy-egy
hónapjának felelt meg. Mindegyik hagymaszeletbe egy kevés sót szórtak, amelyikben
elovadt a só, az a hónap esősnek ígérkezett, a többi pedig száraznak.
Az első látogatóból a várható állatszaporulatra is következtettek. Ha Luca reggelén először férfi lép a házba, a szaporodás bika
lesz, ha pedig nő érkezik, üsző várható.
Luca
nap jó alkalmat adott a tréfálkodásra is.
Egyes vidékeken a legények leakasztották a kertkaput, máshol
szétszedték a szekeret a gazda legnagyobb bosszúságára. Luca napjának hajnalán a gyerekek körbejárták a házakat. Mondókákkal
bő termést és jószágszaporulatot ígértek kisebb ajándékokért cserébe. Ha elmaradt az ajándék, a jókívánság helyett átok járt a gazdának.
A december közepi hosszú éjszakákra utalva született a „Szent Lucának híres
napja, a napot rövidre szabja” népi mondóka is.