Nem mind kereszt az, amit annak tartunk - A Húsvét eredete

avagy néha azt is bajnak, megpróbáltatásnak érezzük, amiből csak javunk származik 

A Húsvét a keresztények  egyik legfontosabb ünnepe, sokaknak azonban egyszerűen csak a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe. A Húsvét minden évben változó időpontban köszönt ránk. A tavaszi napéjegyenlőséget (március 21.) követő első holdtölte utáni vasárnapon tartjuk. A Húsvétot megelőző 40 nap a nagyböjt, Jézus 40 napos pusztai böjtjének emlékére. A nagyböjt egyben a felkészülés, a lelki és testi megtisztulás ideje.


Húsvéti tojások
  
A Biblia szerint Jézust Nagypénteken feszítették keresztre és a harmadik napon vasárnap támadt fel. Jézus a kereszthalálával nem mentette meg a világot a szenvedéstől, de minden ember bűnét megváltotta. A feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. 



A Húsvétnak megfeleltethető az időben korábbi zsidó ünnep a Pészah (jelentése: elkerülni, kikerülni), a zsidók egyiptomi fogságból való szabadulásának ünnepe. A Pészahot a kovásztalan kenyér (macesz) ünnepének is nevezik. A történet szerint a fáraó annyi időt sem hagyott a menekülő zsidóknak, hogy a kenyerüket megkeleszthessék, ezért a vízből és lisztből gyúrt kelesztés nélküli maceszt (pászkát) ették. 

A Húsvét és a Pészah is mozgó ünnep, mintkettőnek a napját a Hold járása alapján számítják, a számítási mód azonban eltérő, így a két ünnep ritkán esik egybe. A mediterrán európai országok nyelvén a Húsvét neve a Pészah szóból ered: Pascua (spanyol), Páscoa (portugál), Pasqua (olasz), Paque (francia), Paste(román). Főleg germán nyelvterületen viszont a pogány tavaszünnepre emlékeztetve alakult ki a név. Ostara istennő - a túlvilág istennője, akinek ünnepe a tavaszi napéjegyenlőségkor van - nevéből ered az Easter (angol) és az Ostern (német) elnevezés. A magyar Húsvét szó igen beszédes. A nagyböjti időszak végét, a húsevés tilalmának feloldását, azaz a hús újra fogyaszthatóságát, vagyis újra vételezését fejezi ki. 


Munkácsy Mihály: Jézus Pilatus előtt (részlet) Forrás: Wikipédia


A kereszthalál története

Jézus Virágvasárnap érkezett Jeruzsálembe. Virágvasárnapról ide kattintva olvashatsz bővebben.
A szamárháton érkezett Jézust a nép virágokkal, pálmaágakkal ünnepelve fogadta. A főpapok, mindezt rossz szemmel nézték és úgy döntöttek, hogy elfogják. A zsidó Pészah ünnepén Jézus a vacsoráját a tanítványai körében költötte el. Kenyeret nyújtott tanítványainak, és ezt mondta: "Vegyétek, ez az én testem", és bort tartva: "Igyátok, mert ez az én vérem.". A vacsora után a Getsemáné kertbe mentek. A tanítványok a finom vacsora és bor után elaludtak, nem virrasztottak Jézussal. A főpapok unszolására Júdás, az egyik tanítvány 30 ezüstért egy csókkal elárulta mesterét, akit katonák hurcoltak el. 


Utolsó vacsora

A magát Isten fiának nevező Jézust istenkáromlással vádolták. A nemrég még éljenző tömeg is ellene fordult. Péter, a leghűségesebb tanítványa pedig megtagadta, hogy ismeri. A katonák a római helytartó Poncius Pilátus elé hurcolták, aki a népre bízta Jézus bűnösségének megítélését. Szokás volt ebben az időben, hogy egy foglyot szabadon engedtek. A népnek Jézus és a lázadó gyilkos, Barabás közül kellett választania. A tömeg Barabásnak megkegyelmezett, Jézust pedig bűnösnek ítélte.

Jézust töviskoszorúval megkoronázták és vállára nehéz keresztet tettek. A keresztet a vállán cipelve vonszolta magát Jézus a Golgota hegyre, a megfeszítés helyszínére. 

A jövendölés az mondta, hogy a halál utáni harmadik napon elhagyja Jézus a sírját. A sziklasírhoz, ahová temették, őröket állítottak, hogy el ne lopják a testet. Vasárnap három asszony - köztük Jézus anyja is - kenetekkel a sírhoz ment. Földindulás kíséretében megjelent egy angyal  és bejelentette, hogy Jézus nincs már a sírban, mert feltámadt.

Fehérszín: ártatlanság