avagy mondják arra, akit sikerült április elsején becsapni, elbolondítani
Sokan a májust nevezik a szerelmesek hónapjának, de valójában április az. Ez most nem áprilisi tréfa, tényleg így van. Március hónap Romulus atyjának, Marsnak a hónapja, róla kapta a nevét. Így logikus volt, hogy a következő hónapot, a tavaszi megújulás hónapját Mars kedvesének, Vénusznak szentelték. Vénusz - akinek mellékneve "Aprilis" volt, - egyben a naptárt megreformáló Julius Caesar családjának ősanyja is. Az április szó a megnyitni igéből ered, a megynyitás eredetileg a szülési aktusra utalt, később természetre újjászületésére vonatkoztatták. A hónap római ünnepei a növényzet sarjadzásának, az állatok szaporodásának,
a termékenységnek az elősegítését szolgálták.
Április hónap másik elnevezései: Szent György hava, Tavszhó, Szelek hava.
Április 1-je Hugó napja, a téli napfordulótól számított századik nap.
Régen "száznapnak" is nevezték. Ugyanakkor ez is egy negyven napos
jósló nap, az időjárásából a termés kilátásokra következtettek. Április
1-je az indás növények vetőnapja volt. A nép hit úgy tartotta, hogy
Júdás ezen a napon akasztotta fel magát egy indákból készült kötéllel.
Minden más munka végzése tilos volt ezen a napon.
Az áprilisi ugratások, az "áprilist járatás", az ókori tavaszkezdő tréfás örömünnepekre vezethető vissza. Hazánkba német közvetítéssel került.
Az
április hónap szeszélyességéről több vers és mondóka is született. Az
idén az első napokban mi is láthattuk szeszélyét. Sem nyárnak, sem
ősznek nem láttuk még, mint Kányádi Sándor írta. Annál inkább láttuk télnek. De hosszú még a hónap van
ideje bebizonyítani, hogy napos és meleg is tud lenni.
 |
| Ilyennek szeretem az áprilist |
Népi mondóka
György-nap előtt, ha nem esik,
György-nap után sok is esik.
Hogyha Vitálisz didereg,
Tizenötször lesz még hideg!
Áprilisnak szárazsága,
Jó gazdának bosszúsága.
Áprilisnak nedvessége
Fáknak termőképessége.
Kányádi Sándor: Április hónapja
Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.
Köpenyegbe burkol,
ingujjra vetkőztet;
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek.
Hiába próbálnád
kilesni a kedvét,
túljár az eszeden,
mire észrevennéd.
Búsnak teszi magát,
szeme könnyben ázik,
mindegyre lehunyja
sűrű szempilláit.
Aztán gondol egyet,
fülig fut a szája,
s ránevet a fényben
hunyorgó világra.