Szabad, mint a madár - Madarak és fák napja

avagy semmi sem köti, teljesen szabad


Több, mint 100 éve május 10-én a Madarak és fák napját ünnepeljük. A főleg iskolások körében megtartott rendezvények a természetszeretet, a természetvédelem iránti elkötelezettség jegyében telnek. 1902-ben Párizsban az európai országok képviselői még csak a hasznos szárnyasok védelmének érdekében emelték fel szavukat. 1906 óta azonban az ünnep nem csak a madarak védelmére terjed ki, hanem a természet ünnepévé vált. Később a természetvédelmi törvénybe is bekerült.
 
 

 
 
Az emberek már ősidők óta különös vonzalmat éreznek a madarak és fák iránt. A természeti népeknél a virág, fa, madár szimbólumok természetesen adták magukat.

A madarakat elsősorban az éghez, az isteni szférához tartozónak tartják, az égi lélek szimbólumai. A magyar mondakörben a kereszténység előtti időkben a táltosok, sámánok lelke is madár képében szállt a túlvilágra, hogy megjövendölje a sorsot, megküzdjön a rosszindulatú szellemekkel. A honfoglaló magyarok totemállata is egy madár volt, a turulmadár. A ma már ismeretlen Árpád-kori turul nagy valószínűség szerint egy sólyomfaj volt. A monda szerint a nemzetség ősanyját, Emesét egy turul termékenyítette meg. A madárlélek szimbólum a kereszténységben is megtalálható. A Szentlélek gyakran galamb képében jelenik meg, például Jézus feje felett a megkeresztelésénél.
 
 
 
A fa a legősibb, az egész világon elterjedt, egyetemes növényszimbólum. A fa az örök fejlődést, a megújulást, a termékenységet szimbolizálja. A kiszáradt fa az elmúlás jelképe. A magyar népmesékben is kedvelt motívum a fa, elég csak az aranyalmafára vagy az égig érő fára gondolni. Egyházi ábrázolásokban gyakori az életfa, ami az emberi élet végét jelentő utat szimbolizálja. Ágai az égi világba vezetik a jókat, míg a az alvilágban nyúló gyökerei a mélybe jutattják a gonoszokat.


József Attila: Kertész leszek című verse Koncz Zsuzsa előadásában