avagy amire megesküdött az ember azt meg is kell tartania
Amikor hat évvel ezelőtt először jártam
Albániában egy egész furcsa világ fogadott. Amolyan békebeli, nyugodt, nyugati befolyásoktól mentes országba érkeztem. Hírekben nem igen lehetett hallani Albániáról. Mindig igyekezett megtartani önállóságát, függetlenségét. Rossz minőségű utak, kevés szálloda, idegenforgalmi kultúrában járatlanság, kiépítetlen tengerpartok, bunkerek. Leginkább ezeket hallottuk Albániáról. Nem voltak igazán turistacsalogató mondatok. Azért belevágtunk és nem bántuk meg.
 |
| Rozafa vára |
Az első kellemes csalódás rögtön a
határátkelésnél ért bennünket. A határátlépés ugyan kb. 2 órába telt, mert azért alaposan megnézték kit engednek be az országba. Ez a várakozási idő nekünk fele annyinak sem tűnt, mert kellemes környezetben egy vendéglátó egységben tölthettük. Amíg mi eszegettünk-iszogattunk, megvettük az első szuvenírokat, feltankoltunk Skander bég konyakkal, fotózgattunk, addig a vámosok átnézték a buszt, bepecsételték az útleveleünket. Mire feleszméltünk már indulhattunk is.
 |
| Határátlépésre várva |
Albániát Montenegró felöl közelítettük meg, így hamar elérkeztünk első célpontunkhoz,
Shkodrába, ahol a legendás hírű középkori
Rozafa vára áll. Azért útközben még várt ránk egy kaland, egy
rozoga egysávos fahíd, amin át kellett kelni a teli buszunkkal. Meglátva a hidat sokan végig gondolták eddigi életűket.
 |
| Shkodra fahídja |
Ha csak a fahídon átkelés élménye miatt mennél Albániába vagy épp ez riasztana el, akkor megnyugtatlak.
A fahidat azóta megszüntették, szép modern, biztonságos hídon lehet átkelni a túlpartra.
 |
| Shkodra "modern" központja |
Shkodra, albánul Shkodër Albánia ötödik legnagyobb városa. Az Albánia észak-nyugati részén fekvő város jelentős egyetemi, kulturális és gazdasági központ is egyben, valamint katolikus érsekség székhelye. A Shkodrai-tó partján elterülő város legfőbb nevezetessége az illír időkig visszavezethető, mai formájába a középkorban épült Rozafa vára.
 |
| Rozafa vára |
A régi magyar nevén Szkutariként ismert városba az első világháború idején az osztrák-magyar csapatok is eljutottak. Most mi is itt jártunk, de erről azért ezen a blogon kívül nem maradnak fenn írásos emlékek.
A vár megtekintése előtt egy kicsit szétnéztünk Shkodrában is.
 |
| Katolikus templom Shkodrában |
A városban muzulmánok is élnek, a mecsetet 1416-ban építették.
 |
| Mecset Shkodrában |
A mai város határában található magas dombra a közékkorban építették a legendás várat. A vár nevét egy a
falakba beépített fiatal asszonyról, Rozafáról kapta. Igen, jól gondolod. A vár építéséhez
Kőműves Kelemen történetéhez hasonló hiedelem kötődik.
 |
| Rozafa vára |
A vár építését 3 fivér végezte. Kemény munkájuknak nem igen volt látszatja. Amit egyik nap felépítettek, a másik napra ledőlt. A testvérek végül azt találták ki, hogy egyikük feleségének testét beépítik a várba, hogy az asszony csontjai megtartsák azt.
 |
| Rozafa vára |
Másnap a legfiatalabb fiú asszonya, Rozafa vitte először az ebédet urának. Rozafának szoptatós kis gyermeke volt, így azt kérte, a testvéretektől, hogy úgy falazzák be, hogy gyermekéről továbbra is gondoskodhasson. Kívánsága az volt, hogy kisfiát a szemével látni, a kezével tartani, a mellével táplálni szeretné.
 |
| Gyermekét tápláló anya Rozafa várában |
Szomorú történet a hitről, az akarásról, a feláldozásról, az anyai szeretetről. Igaz vagy sem, ki tudja. Mindenestre elgondolkodtató történet.
A vár területe hatalmas. A XIV. századi épületekből csak romok maradtak, de így is lenyűgöző, megérintő a látvány. Jó döntés az albániái utazást Montenergó felöl megközelítve kezdeni, ahol rögtön az albán kulturtörténet egy ékességébe botlunk.
Végül még egy kép, mert Albániáról nem lehet a híres, hirhedt bunkerek nélkül írni.
 |
| Albán bunker |
Kőműves Kelemen balladájának történetét itt olvashatod el.
