avagy ami igazán értékes, az előbb-utóbb ismertté válik
Kányádi Sándor: Március
Kinyílott az idő,
mint egy virág,
barkázik, rügyezik
a fűzfaág.
Kék ég alatt kék füst
tollászkodik,
bontja szárnyát föl a
sárga napig.
Sürögnek-forognak
szántóvetők.
Juhnyáj lepi be a
tetőt.
Pipe virág között
pipe tipeg.
Kacagják a
szőke vizek.
 |
| Tavasz |