Pilinszky János: Őszi vázlat

Pilinszky János: Őszi vázlat

A hallgatózó kert alól 
a fa az űrbe szimatol, 
a csend törékeny és üres, 
a rét határokat keres. 

Riadtan elszorul szived, 
az út lapulva elsiet, 
a rózsatő is ideges 
mosollyal önmagába les: 

távoli, kétes tájakon 
készülődik a fájdalom