Szádeczky-Kardos György: Nincs időd

Szádeczky-Kardos György: Nincs időd
Szoktál-e néha meg-megállni,
És néhány percre megcsodálni,
A zöld mezőt,a sok virágot,
A dús erdőt,a zúgó fákat,
A csillagfényes éjszakákat,
A völgy ölét, a hegytetőt?
Nem,neked erre nincs időd!

Szoktál-e néha simogatni,
Sajgó sebekre enyhet adni,
A hulló könnyeket letörülni
Más boldogságán is örülni,
Meghallgatni,akinek ajka
Bánatra nyílik és panaszra,
Vigasztalni a szenvedőt?
Nem,neked erre nincs időd!

S ha est borul a késő mára,
Készülni kell a számadásra,
Mérlegre tenni egész élted
Tettél - e jót, láttál - e szépet,
És nincs más vágyad csupán ennyi:
nem rohanni, csak emberré lenni,
Hiszen már látod a temetőt!
De most már késő!...Nincs időd!