Kesereg, mint a Baranyi dudája - Keseregni vagy változtatni?

avagy sokat panaszkodik, kesereg


Gyakran eszembe jut mostanában egy gyerekkori versecske. Legutóbb tegnap, amikor is édesanyámnak próbáltam elmagyarázni, hogy miért ne búslakodjon amiatt, hogy hetek óta nem esett az eső. Próbáltam meggyőzni, hogy ne csak a rosszat lássa benne,  nézze a dolog jó oldalát is. Azért eltartott egy darabig amíg találtam valami vigasztalót. Végül magam is meglepődtem, hogy nem is egyet tudtam mondni.

Tényleg bosszantó, hogy a föld, a növények szomjaznak. Az allergiások nem tudnak egy kicsit sem fellélegezni. Végül csak annyit tudtam mondani, hogy örüljön annak, hogy van automata öntöző a kertben és végre oly sok bosszúság után működik is! Örüljön, hogy nem kell kézzel locsolni, örüljön, hogy a nagy szárazság ellenére a fúrt kútban a napi kétszeri locsolás ellenére van után pótlás. Örüljön annak, hogy nem a drága vezetékes vizet kell használni az öntözéshez. Egyszerűen örüljön annak ami van és ne bánkódjon amiatt ami nincs. Ne gondoljon arra, hogy mi minden lehetne még jobb, szebb, stb. 


Keseregni vagy változtatni? Csak egy úgy lehet!


Erre már csak annyit tudott mondani: "Olyan jó, hogy Te mindenben megtalálod a pozitívumot és ez akkora erőt ad Nekem." Mondanom sem kell, hogy egem pedig az ilyen elismerő mondatok éltetnek és segítenek napról-napra másként nézni a körülöttem zajló eseményeket. Hozzájárulnak, hogy másként reagáljak a bosszúságokra, a negatív dolgokra. Támogatnak abban, hogy tényleg a szépre és jóra tudjak koncentrálni. Ne fecséreljem el az energiámat felesleges dolgokra. Ne próbáljam megváltoztatni a megváltoztathatatlant és főleg ne stresszeljem magam feleslegesen. Sokkal többre jutok, ha a megoldásra, a kiútra koncentrálok. Csak is az visz előre, ha arra összpontosítok, ami felé haladni akarok.

Persze nem mindig gondolkodtam így én sem. Voltak olyan életszakaszaim, és nem is kevés, amikor én is rengeteg minden miatt bosszankodtam, letört, elszomorított a kudarc. Sőt el is hittem, hogy az egyik  gyermekkori versecske rám tényleg igaz. Szerdán született lány lévén nekem csak a kesergés jut az életben. Apró dolgokon is felhúztam magam, idegesítettek a nem törődöm, hányaveti kollégáim.

Mára már megtanultam, hogy nem bosszankodok olyasmin, amire nincs ráhatásom, amit úgy sem tudok megváltoztatni. Szépen, csendben, kitartással teszem a dolgomat és várom, hogy rám találjon a szerencse. Hagyok időt az apró örömök megélésére. Nem rágódok napokig azon, ha valamit elrontottam, nem úgy sikerült, mint terveztem, szerettem volna. Hamar elengedem a rosszat és hosszasan élvezem a jót. Legalább is megpróbálom. Még nagyon az út elején járok. A régi beidegződéseket, szokásokat nehéz legyűrni. Magunk legyőzése a legnehezebb. Nem egyszerű egyik napról a másikra megváltozni. Azért úgy érzem jól haladok!




A gyermekkori versikét az a Fazekas Anna írta, aki a mindenki által ismert Öreg néne őzikéjét is. A Fényes telihold van című könyvecske, amiben a versike is megtalálható még mindig nagy becsben van. Kicsit megviselt, kicsit szakadt már, de bírja az évtizedek megpróbáltatásait. 

Kíváncsi vagy rá, mit ír Rólad a versecske? Csak azt kell tudnod, milyen napon születtél és már is megtudod mi a fő jellemvonásod. Ha tetszik, amit mond Rólad, örülj neki. Ha nem tetszik a jellemzés, naponta bizonyítsd be az ellenkezőjét!


Fazekas Anna:Hétfő lánya

Hétfő lánya szép csinos,
Kedd leánya takaros
Szerda lánya kesereg
Csütörtöké messze megy
Péntek lánya nem kevély
Szombat lánya nem henyél,
Hanem a vasárnap született lány,
Az jókedvű, bájos és mindig vidám


Keseregni vagy változtatni?


Gyermekként mindig azzal foglalkoztam, hogy miért nem vasárnap születtem. Most inkább teszek a kesergés ellen!