avagy az, ami kezdetben jónak, szépnek ígérkezik, még nem biztos, hogy beválltja a hozzáfűzött reményt
Dsida Jenő:Tavaszi ujjongás
Tarka virágnakIllata kábít, -Édes a méz mit
Kelyhe kinál;Lebben a lepke,Röppen a méh -Sok kicsi vándorKedvese ajkánCsókra talál.
Nincs ma halál,Él ma a földönMit csak az IstenÉlni teremtett, -Harsog a himnusz,Hangos a táj! -Semmi se fáj,Minden örömre,TűzlobogásraSzítja a lelket...Újra születtünkZöld lobogóvalLepkefogóvalTáncra megint!Csókot a földnek,Csókot a fának,Csókot a rügynek,Mert a hatalmasÉgi JövendőHírnöke mind!Hallga, mi szépenCsendül a nóta,Csörtet a csermely,Csattan a csók!Messze az erdőLombjai közt aNyár keze int! -Hirdeti minden,Hirdetem én is:Itt a tavasz!
1924. április 25.