Márai Sándor: Miért akarok többet és másféle sorsot, mint a rigó?

"Kétségbeesve mentem a tavaszi mezőn át. De aztán megpillantottam a rigót, mely néhány lépés távolban ugrált előttem, a papsajt, lucerna és bükköny között, s megálltam.
Feketerigó volt, sárga csőrrel, s láthatóan boldog volt. A világegyetem része volt, szívét érzések és indulatok hatották át, sorsa előrelátható volt e világban, mint az én sorom is, a szerelmet és a halált, a megélhetés gondjait és az élet nagyszerűsége fölött érzett elragadtatást éppen úgy ismerte, mint én, hangja volt, mellyel el is tudta mondani, dallamosan és önkívületben, ezt az elragadtatást - mit akarok én? -gondoltam. - Miért akarok többet és másféle sorsot, mint a rigó?"