Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: július, 2014

Sok a játszó, egy a nyerő - Virágutazó barangoló játék díjai

Kép
avagy számos szerencsejátékban kevés az esélye annak, hogy nyerjen az ember


Már rég beharangoztam, hogy hamarosan indul Virágutazó Barangoló játék. Most eljött az ideje, hogy némi titkot is eláruljak az ajándékokról. Nem is csigázlak tovább, nézzük a nyeremény listát.

I. díj: 10.000 Ft értékű ajándék utalvány, ami beváltható egy 6 napos Hollandiai utazásra 2014. április 23-28 közötti időpontra, aminek csúcspontja a Keukenhof, Európa legnagyobb virágparkjának és holland virágtőzsdének a meglátogatása lesz




II. díj: 1 db utazási csomag, ami többek közt hátizsákot és további utazáshoz hasznos tárgyakat tartalmaz

III. díj: 2 db belépőjegy a 2014. szeptember 19-21 közötti Hortus Hungaricus kiállításra.


Az első díj nem átruházható és pénzre sem váltható. A játékban maximum 100 játékos vehet részt, mindenki egy-egy fotóval indulhat. Huszonegy alatti jelentkezőnél érdektelenség miatt a játék lefújásra kerül. Huszonöt játékosonként egy-egy újabb ajándék kerül kisorsolásra, tehát 100 játékosnál plu…

A lelkéhez nőtt valaki- Ady Endre: A fehér lótuszok

Kép
avagy annyira megszerette, megszokta, hogy szinte el sem tudna válni tőle


Ady Endre: A fehér lótuszok
Vén, bűnös, mély lelkemből néha Csodálatos forróság buzog, Mint bús mátkák éjjel sírt könnye S íme, kinyílnak hirtelen Csúf tükrén a fehér lótuszok.
Mese-madarak arany-szárnnyal Verik meg a tajtékos vizet S én érzem, hogy lelkem virágzik, Hogy nagy, áldott gyermek vagyok, Buzgok, vágyok, feledek, hiszek.
Láp-lelkem mintha kristály volna, Naiv, szép gyermek-mesék hona Kacsalábon forgó kastéllyal És benne minden hófehér, Tündér-varázs, édes babona.
Fehér gondolatok, virágok Terülnek el. A sáros habok Mintha olvadt ezüst lennének S én pedig forrón, lihegőn Kedves, szent, tiszta élet vagyok.
Fehér lótuszok tündökölve Hajbókolnak a nyári Hold előtt. Ilyenkor alkony van s fürödnek Lelkemben a pillanatok, Szépségek, tervek, fény-testü nők.
S végigborzol egy utca-szélvész S én mindent megint látok, tudok. Csikorog a láp fagyos mélye, Voltak és ismét nincsenek Virágim, a fehér lótuszok.



Az indi…

A gondolattól vámot nem vesznek - Bródy János: Szabadnak születtél

Kép
avagy mindenki azt gondol, amit akar


Bródy János: Szabadnak születtél (dalszöveg)

Itt születtél ezen a tájon, itt ringatott az édesanyád Itt indultál el az útra, s itt jártad ki az iskolát Itt élnek a barátaid és itt találtad meg szerelmedet A nagyvilágon e kívül nincs máshol helyed
Itt fogadtad szívedbe az Írást és a Gondolatot Itt eszméltél magadra, és itt volt mindig az otthonod S most itt mondják neked elvakult sötét lelkű ostobák Keress magadnak máshol hazát
Ne törődj vele, hogy mit mondanak Az vagy, akinek tartod magad Még akkor is, ha szembe fúj a szél
Ne törődj vele, hogy mit mondanak Az vagy, akinek tartod magad Ne feledd el, hogy szabadnak születtél
Ne hagyd, hogy lelked mérgezzék a hazug előítéletek Ne hagyd, hogy korlátok közé szorítsák szabad szellemed Ha Kölcsey és Vörösmarty nyelvén szól az éneked A nagyvilágon e kívül nincs máshol helyed
Tudom, hogy nehéz elfeledni mindazt, amit nem lehet De ne add fel a szíved mélyén élő szép reményeket Kárpátok gyűrűjéből szállj fel s…

Aki sokat beszél, keveset mond - Vörösmarty Mihály: A tihanyi viszhang

Kép
avagy a bőbeszédű ember szavaiban rendszerint kevés az érdemleges mondanivaló

Vörösmarty Mihály: A tihanyi visszhang
"Szüntesd csókjaidat, szüntesd meg az alkudozó szót, Édes az ah, de tanút nem szível a szerelem." A visszhangú tetőn így súgott Irma Dezsőhöz, Hogy Tihany agg hátán ültetnek a szeretők. A visszhang ezeket, mint hallá, súgva beszélé Régi barátjának, a Balatonnak, alant, A Balaton pedig elmondá partjainak, azoktól Tudta Somogy, Veszprém, és Szala, tudta Füred; És ezek elmondák a szomszéd többi megyéknek, S már az egész ország tudta, hogy Irma szeret. Akkor az árulót így szidta meg a haragos lány: "Némulj meg, visszhang; vén Balaton, te apadj S láss fenekedre: gazos legyen az sokféle gazokkal, S benne a száraz avart irtsa ki éjjeli láng. S még feketébb legyen a füsttől Tihany oldala, mint most; És vendégtelenül álljon alatta Füred. Ezt bár nagy szomorúan a három vármegye lássa, Lássa egész ország, s bús legyen érte soká." Ezt is az őr visszhang hallá, s…

Völgynek lassan, a hegy maga tanít - Petőfi Sándor: A völgy s a hegy

Kép
avagy lejtős úton lassan hajts, kapaszkodón meg amúgy sem lehet vágtatni


Petőfi Sándor: A völgy s a hegy

Ha én hegy volnék! (sóhajtott a völgy) Ha én hegy volnék! milyen isteni A csillagok szomszédságábul A nagyvilágra letekinteni.
Az a boldog hegy, ott uralkodik Királyi széke dicső magasán, Körűlövedzi hódolattal Fejét a felhő tömjénfüst gyanánt.
A kelő nap, első sugáriból, Tesz homlokára aranykoronát, S a lemenő palástul adja Rá végsugárainak bíborát,
Ha én hegy volnék! itt elbújva kell Áttengenem homályos éltemet, A szomszédig sem láthatok, s a Szomszédból sem láthatnak engemet. -
Ha én völgy volnék! (sóhajtott a hegy) Ha én völgy volnék! oh milyen rideg Ez a magasság, e dicsőség, Amelyet tőlem úgy irígylenek.
Engem talál az első napsugár És az utósó is rajtam ragyog, És mégis mindig olyan puszta És mégis mindig oly hideg vagyok.
Pillangó, harmat, csalogány, virág... Hiába hívom, egyik sem szeret, S mi odalenn enyelgő szellő, Az idefönn csatázó fergeteg.
Ha én völgy volnék! élnék ot…

Isten neki fakereszt - Babits Mihály: Az elbocsátott vad

Kép
avagy nem bánom, legyen hát, kockáztassuk meg hát a szóban forgó dolgot

Babits Mihály: Az elbocsátott vad
Nem hiszek az Elrendelésben, mert van szivemben akarat, s tán ha kezem máskép legyintem, a világ másfelé halad. Mégis érzem, valaki néz rám, visz, őriz, ezer baj között, de nem hagy nyugton, bajt idéz rám, mihelyt gőgömben renyhülök.
Ez a valaki tán az Isten akitől bujni hasztalan. Nem hiszek az Elrendelésben, de van egy erős, ős uram. Már gyermekül vermébe ejtett s mint bölcs vadász gyenge vadat, elbocsátott, de nem felejtett: szabadon sem vagyok szabad.
Ily vadra, régi hercegeknek szokásuk volt, mondják, jelet, aranyos nyakörvet verettek, hogy mindég ráismerjenek. Igy hordom én is titkos örvét annak aki e rengeteg ölében elfogott, de önkényt ujból elveszni engedett.
Azóta bolygok a viharban vadmódra - de az ő jele, erejének bélyege rajtam hogy ne nyughassam nélküle s mint szélcibált bogáncs amelyen a szivárvány lába pihen, illattal tellik: úgy betelljen sóvárgással bogáncs-szivem…

Drága kincs a jó hír, valaki azzal bír - Weöres Sándor: Tíz lépcső

Kép
avagy nagy érték az, ha tisztelik, becsülik az embert
Weöres Sándor: Tíz lépcső
Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad. Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad. Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad. Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad. Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad. Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad. Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad. Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad. Törd át gátjaid – a világ legyél te magad. Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.