Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2014

Rainer Maria Rilke: Advent

Kép
Rainer Maria Rilke: Advent
A szél pásztorként űzi-hajtja az erdőn pehely-nyájait, s a fenyők sejtik, mára-holnapra gallyukat fények szentelik, s hallgatóznak. A havas útra szélesen borul a sok ág, szelet fog, s várja kinyúlva a dicsőséges éjszakát.
Fordította Tornai József



Móra Ferenc: A cinege cipője

Kép
Móra Ferenc: A cinege cipője Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak
nagy bánata van a
cinegemadárnak. Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni. Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz. Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja. Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának! Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is. Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek. Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!"
- egyre csak azt hajtja.



Nagy László: Dióverés

Kép
Nagy László: Dióverés

Elsuhogott az a füttyös sárgarigó délre. Sárgul az árva diófa zöld terebélye.
Levelek lengnek, akár a színarany rigó-szárnyak, elszállnak ők is a szélben puszta határnak.
Áll a diófa, és érett kincsei válnak tőle: szellő ha bántja az ágat, buknak a földre.
Szaporább kopogás, csörgés támad, ha jön az ember, s bottal az ágak bogára boldogan ráver.
Földre, fejekre, kosárba kopog a dió-zápor, burkos dióra a gyermek kővel kopácsol.
Már, mintha álmodnék, hallom zaját a jó örömnek, darálók forognak, diós mozsarak döngnek.
Fagyban és nagy havazásban meg kell maradnunk jónak s tisztának is, hogy örüljünk csörgő diónak.
Majd csorgó hó levén ring a picike dió-csónak, s lomb zöldül újra a füttyös sárgarigónak.




A tulipános Hollandia felfedezése extra virágosan

Kép
Szeretek úgy ajándékozni, hogy azzal féktelen boldogságot okozzak. Többnyire sikerül is eltalálni mire vágynak a szeretteim. Lehet, hogy a korral jár, de az utóbbi években a tárgyak helyett egyre inkább élményt ajándékozok. Hol egy színházjegy, hol egy múzeumi belépő, hol egy különleges utazás kerül a fa alá. Azért is imádom az ilyen jellegű ajándékot, mert dupla örömet okoz. A megajándékozott nagyon örül, amikor kapja és még nagyobb a boldogság pár hónap múlva, ha eljön az utazás ideje. Apukám, aki sajnos már nincs közöttünk így jutott el a 70. születésnapjára kapott utazási utalvánnyal álmai városába, Rómába. Az ajándékozás és az utazás közötti három hónapban visszaszámlálást tartott. Az utazás napján izgatottan indult, s bár sosem volt 1-2 napnál tovább távol az otthonától és külföldön sem járt előtte, a kiruccanás minden percét élvezte. Hatalmas élmény volt számára, amit aztán hónapokig szinte naponta emlegetett. Mint az utóbbi napokban megtapasztaltam, másik is hasonlóan gondolk…

Elisabeth Gilbert: Rajtam áll...

Kép
"Rajtam áll, mivel töltöm az időmet, kivel lépek kapcsolatba, kivel osztom meg a testem, az életem, a pénzem, az energiám.

Kiválaszthatom, mit eszem, olvasok, tanulok.

Eldönthetem, hogyan reagálok a kedvezőtlen életkörülményeimre - rajtam áll, hogy átoknak vagy lehetőségnek tekintem-e őket (és azon alkalmakkor, amikor túlságosan tele vagyok önsajnálattal, és nem tudom lelkesen nézni a dolgokat, még mindig megpróbálhatom megváltoztatni a szemléletmódomat).

Megválogathatom a szavaimat és azt, hogy milyen hangnemben beszélek másokkal.

És legfőképpen megválogathatom a gondolataimat."


(Elisabeth Gilbert)




Kányádi Sándor: Novemberi szél

Kép
Kányádi Sándor: Novemberi szél
Lefonnyadt rég az áfonya, deres a medve lábnyoma. Lecsupaszult a málnavész. Minden toboz a földre néz. Hályogod szemmel pillogat olykor néhányat még a nap. Se cirpelés, se csipogás, hallgat minden kis muzsikás. Csak a szél, csak a szél, egyedül ő zenél.
Ág se moccanhat nélküle, minden kis hang az ő műve. A medve helyett ő morog. Övé minden csőr és torok, ő játszik minden furulyán, harsonán, dobon, pikulán. Táncoltat erdőt, bokrokat, lebbent az égre fodrokat, s annak, ki ellene szegül, annak a hátán hegedül.


Mary Elizabeth Frye: Ne jöjj el sírva síromig

Kép
Mary Elizabeth Frye: Ne jöjj el sírva síromig

Ne jöjj el sírva síromig, Nem fekszem itt, nem alszom itt; Ezer fúvó szélben lakom Gyémánt vagyok fénylő havon, Érő kalászon nyári napfény, Szelíd esőcske őszi estén, Ott vagyok a reggeli csendben, A könnyed napi sietségben, Fejed fölött körző madár, Csillagfény sötét éjszakán, Nyíló virág szirma vagyok, Néma csendben nálad lakok A daloló madár vagyok, S minden neked kedves dolog...
Síromnál sírva meg ne állj; Nem vagyok ott, nincs is halál.



Juhász Gyula: Ősi láng

Kép
Juhász Gyula: Ősi láng
Minden szó olyan jó, Olyan forró, olyan vigasztaló. De a száj csak vár, Érzi már: kimondani fáj. Így csak hallgatunk, A büszkeségtől elnémulunk...
Késő lesz sírni, ha eltűntem, Most próbálj gondolni rám! Most lobogjon a szemünkben Az az ősi, ősi láng!
Itt a pillanat, de elszaladt, De több lehetőség nem maradt, Hogy szólj, hogy kérj, hogy beszélj, Hogy a szívemhez érj. Most is csak hallgatunk, És lehet, hogy örökre megnémulunk...
Késő lesz sírni, ha eltűntem, Most próbálj gondolni rám! Most lobogjon a szemünkben Az az ősi, ősi láng!
Hívj és várj, Ha érkezem, magadba zárj, És félts, és szoríts, Úgy kell, hogy bátoríts! És lángolj velem, És tetszeni fog, hogy a tűz vagy nekem...
Késő lesz sírni, ha eltűntem, Most próbálj gondolni rám! Most lobogjon a szemünkben Az az ősi, ősi láng!